Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Lengyel Menyhérttel
levelet Hatványnak Lajosnak, ami most meg fog jelenni, és ez különbözött mások Hatványhoz írott levelétől. A többi író Hatvanyval szemben mindig egy kicsit tartózkodó volt, hogy meg ne sértse. Tudniillik mindig pénzt vártak, és kaptak tóle. Vezér: így van. Lengyel: Én akkor már darabokat kezdtem írni, és nem volt szükségem Hatványra, csak egyszer vettem őt igénybe, amikor Zürichben voltam vele, és akkor el kellett utaznom, de nem volt svájci pénzem, és kértem tőle valami összeget, amit aztán rövid idő múlva hazaküldtem neki, pontosabban a feleségének. A felesége azonban — de ezt nem akarom most nyilvánosságra hozni, tudja - azt állította, hogy én helytelenül küldtem a pénzt, mert hiszen több jár neki. Vezér: Ez még a Kriszta volt vagy a Marton Böske? Lengyel: Nem a Marton Böske volt. Vezér: Már a Loli? Lengyel: Igen, azt hiszem, hogy a Loli volt. Ebből származott az a kis félreértés. Én megfizettem ugyan nekik, de ő azt mondta, hogy másképp kellett volna átszámítanom az árfolyamot. Vezér: Ez körülbelül mikor történt? Lengyel: Amikor azt mondtam a Hatványnak, hogy az isten szerelmére, ne jöjjön vissza Budapestre, akkor... Vezér: Már Becs után? Lengyel: Bécs után, igen, mert belefut a börtönbe. Vezér: Tehát még a húszas években. Lengyel: Igen. Öt a forradalom alatti tevékenységéért bebörtönözték, és 1928 őszén szabadult. Tanúja is voltam akkor a tárgyaláson, és hiába mondtam ennek a bírónak - Törekynek —, hogy Hatvány tökéletesen korrekt ember, és remekül viselkedik, de hát nem hallgatott rám, mégis elítélte. Vezér: Törekynek ilyet nem nagyon lehetett mondani. Es Adyn kívül a Nyugat többi tagjaival volt valami kapcsolata? Lengyel: A következő' kapcsolatom volt: miután Hatvanyval igen jó barátságba kerültem, és miután Hatvány hozta a pénzt a Nyugatnak, aminek akkor Osvát volt a szerkesztője, tehát engem bízott meg, hogy 66
