Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Darvas Lilivel
De nagyon jól tudta a nyelvet, nagyon érdekesen. Nekem megvan Amerikában az a levele, amelyet akkor írt, amikor már kinn voltam 1938-ban, s érezte, hogy ki fog jönni. Svájcban - Genfben - élt akkor, s elkezdett angolul tanulni. Saját metódusában angol leveleket írt nekem gyakorlásképpen. Félig viccesen, félig komolyan. Nagyon jó nyelvérzéke volt, vett egy szótárt, és megtanult szavakat, mondatokat szerkesztett, de hibákat csinált. Nagyon mulatságosan számolt be erről, azt írta: „Össze tudom rakni a szavakat, nem megyek egy „stupid” nyelvtanárhoz, az én metódusom a következő: megtanulom a nevét mindennek, ami például a fürdőszobában látható, és ami alatt borotválkozom (például az a csap és az a csavar, és az összekötő, ami levezeti a vizet, és mindenféle kimondhatatlan tárgyat. Ha ezeket megtanulom, s miután nagyon sok angol és amerikai van itt Genfben, kiülök a kávéházteraszra, és figyelek, és hallgatózom.” A baj csak az, hogy az amerikai turisták nagyon ritkán beszélnek a fürdőszoba berendezésről. Mire kiérkezett, már nagyon jól tudott angolul, de nem szeretett beszélni róla. Vezér: Volt Amerikában valami baráti és írótársasága? Darvas: Nagyon sok barátja és tisztelője volt. Rendkívül népszerű volt, főleg akkor, mikor 1926-ban csak látogatóban volt, s egyszerre három színházban mentek darabjai. Két kiváló drámaíróval szeretett összejönni. Ok nagyon szerették és rendkívül tisztelték, Sam Berman például. Egy csomó újságíró kereste a társaságát, bár rendkívül visszavonultan élt. Vezér: Irt valamit Amerikában? Darvas: Darabokat. De nem publikálta. A Romantic Comedies című kötetében vagy nyolc színdarab van. Ezek közül egy párat átírt, amelyek már magyarul színre kerültek, amelyek már megjelentek magyarul nyomtatásban. Van azonban egypár olyan darab is, amit Amerikában írt abban a tíz évben, amit élete végéig ott töltött. Vezér: Humoreszkeket nem írt? Darvas: Nem lehet angolra fordítani ezeket a nagyon gyors, rövid Molnár-dolgokat. Valaki Párizsban egyszer réges-régen megkérdezte tő56