Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Dienes Valériával

mond. Annyira közvetlenül érezni lehetett azt az eleven folyamatát a gondolat menetelésének, hogy nehéz volt jegyzetet készíteni róla. Bár írtunk és jegyeztünk nagy buzgalommal, mégis otthon kellett újra átírni, mert ott az előadás alatt úgy elragadta az embert maga a gondolatfolyamat. Minden három évben egy-egy szerzői analizált, az egyik évben Plotinost, az Enneasokat, úgy olvasta a görög szövegből franciául szabadon. Azután a másik évben Spinozát és pedig nem az Etikát magát, hanem az azt megelőző' tanulmányt és azután Berkeleyt, és pedig a Cirist, amelyikben már nemcsak a tiszta „esse est percipi”, hanem már a „notion” is sorra került, és azt is megfogalmazta, szóval egész kitágított filozófiáját. Es ugyanezekben az időkben egy egész éven át a változásról beszélt. Egy másik évben a lélekről és a testről; ennek a kettóségnek a viszonyáról és egy harmadik évben pedig az evolúcióról. Három éven át hallgattam, és mind a három évről meg is tartottam a jegyzeteimet, de persze Bergson megtiltotta, hogy valaha is kiadódhasson — minden nemű írást vagy jegyzetet megtiltott. Csak azt volt szabad kiadni, amit ő maga ellenőrizve kiadott. Egy levelét, semmit sem engedett kiadni. A felesége az összes félben lévő iratát az 8 parancsára elégette. Csodálatos egy ember volt.

Vezér: Következetes.

Rába: Melyik volt az a három év, amikor hallgatta?

Dienes: 1909/10, 1910/11 és 1911/12 volt az utolsó, azt hiszem, mikor már haza kellett jönni. 13-ban már itthon voltam, és azután jött a világháború. Akkor már többet nem tudtam kimenni. És emlékszem, a második évben leveleztük ki Babitsosai ezt a szép munkát.

Rába: Volt még más magyar hallgatója is Bergsonnak?

Dienes: Egy valaki volt ott. Hogy is hívják? Kislégi Nagy Dénes. Meg is van valahol ez a Nagy Dénes. Mi hárman éltünk egymás mellett a Rue Caette-ben. Megfogadtuk, hogy egy árva szót nem fogunk egymáshoz magyarul szólni. És megtartottuk. Ügy nyögtünk eleinte, mert eleinte nagyon nehéz beletörni magát az embernek a franciába, dacára hogy mindent jól olvastunk, míg otthon voltunk, aztán tényleg megtanultunk franciául. Mind a hárman. Aztán később már elvesztettem szem elől Nagyot. Mit mondjak még?

43