Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Dienes Valériával

Vezér: Mondana valamit Dienes Lászlóról?

Dienes: Oh, hát a Laci? 0 rokon, ő egy kedves, régi pajtás. ’45-ben mikor megérkezett, nem ismertem meg. Megállt a Krisztina körúti lakásunknak a kertből jövő kis konyha ajtajában, és rá nézek: „Szervusz!” Mondom: „Ki vagy?” „Hát nem ismersz meg?” És a nyakamba borult. Emlékszem, akkor hosszan beszélgettünk mindenféléről, ma is eszemben van egy mondása, én már nem tudom hogy kiről beszélt, csak azt mondta valakiről: „Tudod, nagyon becsületes ember volt, derék ember volt, majdnem fölakasztották.” Most is előttem van az arca, amint ezt mondta, de nem mosolyogva, őszintén és komolyan, úgy, mint aki meggyőződésből beszélt.

Vezér: És Szabó Ervin és a Huszadik Század köre?

Dienes: A Huszadik Század köre? Abban én erősen benne voltam. Benne voltam a választmányban, és könyvtáros voltam. Pulszky Ágost odaadta a könyvtárát a Társadalomtudományi Társaságnak. Jászi Oszkár és Szabó Ervin, ők voltak, akik minket behívtak. Én emlékszem arra a napra, amikor Dienes Pállal ültünk ketten - nem is volt még rendes lakásunk, csak egy hónapos-szobánk, fiatal házasok voltunk —, és belépett Jászi Oszkár, és azt mondta: „Gyerekek, hoztam valamit, ez a mi költőnk.” És hozta Ady Endrének a verseit. És elolvasta legelőször azt, hogy „Reggelre én már messze futok / S bomlottan sírok valahol”. Ervint Madzsar Józsiéknál ismertem meg. En a Józsihoz úgy mentem el mint egy fogorvoshoz, ott lakott a közelünkben. És akkor nagyon összebarátkoztunk, a feleségét, Alizt nagyon megszerettem. Volt egy nagyon kedves szalonja. Nekünk nem volt szalonunk. Neki szép nagy lakása volt, ott tudott vendégeket fogadni, és ott szoktunk összejönni mi, a Huszadik Század-beliek. Ott ismertem meg az Ervint. De amikor én az Ervint megismertem, akkor ő már egy nagyon nagy munkán túl volt. Azt mesélte nekem az édesanyja, hogy hosszú ideig szerkesztette a Népszavát, és akkor egyedül dolgozott és pedig rengeteget, naponta tizennégy óra szellemi munkát végzett; idegösszeroppanást kapott, úgyhogy akkor többé már nem tudott annyira intenzív munkát végezni. Inkább mérsékeltebben dolgozott, és inkább az akciókra terjesztette ki a figyelmét és nem annyira a kimondott szellemi munká44