Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Zelk Zoltánnal
vű kultúrattasénak az Amerikai úti lakásán, ahol minden héten egyszer magyar írókat látott vendégül, csak fiatal írókat. Vezér: Anton Straka? Zelk: Igen. Vezér: Kik jártak még oda? Zelk: Emlékszem József Attilára, Szabó Ló'rincre, Illyés Gyulára, Erdélyi Józsefre, másokra is, akiknek a nevét most nem tudom. Tizenöt-húsz ember gyűlt össze ottan. Egyszer Straka kérésére a magyar költők elvállalták, hogy cseh és szlovák verseket fordítanak, ami antológiában megjelenne. Valaki csúnya dolgot csinált — a nevét hagyjuk, él az illető —, följelentette költőtársait hazaárulásért. Ilyen is volt. Az illető nem Illyés Gyula, nem Szabó LóTinc és nem Berda József. Vezér: A Szép Szó körül maga... Zelk: Nos a Szép Szó körül..., Vas István, Radnóti és én is úgy voltunk ezzel, hogy nem a Szép Szóba, hanem a Válaszba dolgoztunk, kéziratunkat nem József Attilának, hanem inkább Sárközi Györgynek adtuk oda. Meg kéne egy kicsit kapirgálni, hogy vajon mért volt ez így mindhármunknál. Vezér: Sokan nem írtak a Válaszba sem. Zelk: A Szép Szó irányzatánál progresszívabb és rokonszenvesebb volt a Válasz. Azért adtam kéziratot a Szép Szónak is, személyesen József Attilának, meg is jelentek nála verseim. Vezér: 0 sosem kért magától kéziratot? Zelk: Nem. Vezér: Egy kicsikét ez nem stimmel, mert a költészet-rovat vezetője ő volt. Zelk: De hát a lapnak a szelleme, a lapnak a vitája... Vezér: Azt nem lehet mondani, hogy jobboldali lap volt. Zelk: Dehogy volt jobboldali. A köztudat a Választ jobboldalibbnak tartotta a Szép Szónál. Egy népi-urbánus harc korszaka volt, de furcsa módon három fiatal költő — Radnóti Miklós, Vas István és Zelk Zoltán inkább húztak a vitában az akkori népiekhez, mint az akkori urbánusokhoz. Vezér: Úgy hallottam, hogy József Attila nem szerette Radnótit. Mit tudna erről mondani? 267
