Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Zelk Zoltánnal

Vezér: Milyen volt József Attila és Kosztolányi kapcsolata? Zelk: Sajnos, nem tudom, de azt tudom, hogy nemcsak Kosztolányi tar­totta nagyon sokra József Attilát, hanem József Attila is Kosztolányit. Kosztolányi egyszer nem is viccből, hanem emberi kíváncsiságból megcsinálta azt, hogy vacsorára hívta József Attilát, aki nem tudta, hogy a vacsorára a magyar politikai rendőrség főtanácsosa, Schwei- nitzer Sombor rendőr főtanácsos is hivatalos. Állítólag nagy összecsa­pás volt közötte és József Attila között. Schweinitzer igen jártas volt a marxizmusban és Kosztolányit mulattatta ez a helyzet. Nem tudom, ez a történet a nem éppen megbízható emlékezőtehetségéi Kosztolányi Adámtól származik. Vezér: Az a fajta idegbaja van, amelyiknél éppen az a megdöbbentő, hogy az emlékezőtehetsége tökéletes. Ilonát, Kosztolányi feleségét már nem tudjuk erről megkérdezni. Ilona nagyon jó Karinthy-könyve nem jelen­hetett meg.1 Teljesen érthetetlen. Zelk: En erről nem tudok. Nem szeretem az írók hozzátartozóinak vissza­emlékezéseit, de Kosztolányinénak a férjéről írt könyve remek könyv.8 Miért nem adják ki?! Vezér: A Karinthy-könyvet se adták ki, ami sokkal kevésbé volt dehonesz- táló Karinthyra, mint Déry emlékezései. Zelk: Hadd mondjak el egy félelmetes emléket. Kosztolányi temetésén történt. Amikor a koporsót leeresztették a sírgödörbe, Karinthy Fri- gyesné kacagó-görcsöt kapott, szinte az egész temető visszhangzott á megállíthatatlan és talán tíz percig tartó rettenetes kacagástól. Vezér: Biztos valami ideggörcs lehetett. Most rátérve József Attilára, maga őt a Szép Szó-időkben már ismerte? Zelk: Végig ismertem, a szanatóriumi hónapjait nem, akkor telefonon ér­deklődtem sorsáról. Ismertem őt - nem hivalkodásból mondom —, megismerkedésünktől haláláig. Vezér: Hol találkoztak? Zelk: Hát a legtöbbször a Japán kávéházban, esténként nagyon sokszor a Simplon kávéházban, Osvát Ernő’ életében délelőttönként a Magyar Korona kávéházban és nem egyszer baráti lakásban. Őnála is sokszor, és jó néhányszor egy Budapesten élő cseh diplomatának, a Straka ne­266

Next

/
Thumbnails
Contents