Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Zelk Zoltánnal

na meg neki életének szerencsétlen egyszeri kisiklását, a hírhedt Pardon-rovatot.3 Kosztolányi körül olyan légkör támadt..., nem, ezt mégse mondom tovább, mert igenis, a szó igazi értelmében nemes, haladó szellemű volt, nem voltak reakciós politikai nézetei. Vezér: Nem voltak politikai nézetei. Zelk: A politikát ő nagyon-nagyon megvetette. Egyszer úgy nyilatkozott az „elefántcsont-torony védelmében”, hogy az tisztább hely mint egy párthelyiség, akkor ő nem egy baloldali, hanem mindenféle párthelyi­ségre gondolt. Mennyire volt fiatal a kortársaihoz képest? Mikor végigolvasta Jó­zsef Attila egyik versesfüzetét, föltárcsázta telefonján Füst Milánt és a verseskönyvet az utolsó szóig felolvasta neki. Egy alkalommal a Baumgarten-kuratórium ülésezett, ahol a közelgői díjak kiosztásáról kellett dönteni és Kosztolányi Dezső, aki a kuratórium tagja volt, föl­állt és — persze nem tudom szó szerint —, ezeket mondotta: „Él közöt­tünk egy külsejében szürkének látszó alacsony fiatalember, aki mind­annyiunknál egy fejjel magasabb, úgy hívják, József Attila. Kérem a kuratóriumot, hogy ebben az évben nagydíjjal tüntesse ki.” De nem nagydíjjal tüntették ki, hanem csak az ezer forintos jutalmat kapta. Kosztolányi otthagyta a kuratóriumot, és semmiféle kapacitálásra többé nem volt hajlandó a kuratórium munkájában részt venni. Sze­rette, és nemcsak anyagilag, de ruhadarabokkal is támogatta a rászo­ruló Berda Józsefet is. Szegény Berda Jóska utolsó heteiben is hóna alatt cipelt egy már nagyon nyúzott irattáskát, ami kegyeleti tárgya volt, mert Kosztolányi Dezsőtől kapta. Köztudomású, hogy milyen na­gyon kiállt Gelléri Andor mellett. A majdnem irodalmi közhellyé lett „tündéri realizmust” éppen Gelléri elbeszéléseiről Kosztolányi talál­ta ki, ő írta le először a Nyugatban Gelléri könyvéről írt bírálatában. Mint remekművek íróját jellemezte az akkor huszon-egynéhány esz­tendős Gellérit és írta azt, hogy „tündéri realizmus”.6 Kosztolányi szerzői estje a Zeneakadémia nagytermében volt, és két, számára eléggé ismeretlen fiatalembert léptetett fel ezen a szer­zői estjén: egyik a már említett Gelléri Andor Endre, a másik Németh László volt. Ott ültem én is a nézőtéren. 265

Next

/
Thumbnails
Contents