Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Zelk Zoltánnal

Vezér: És most, hogy ezt a Petőfi Irodalmi Múzeum felvette és megőrzi, eb­ből azt is következtetheti, hogy a múzeum sem prűd némely dolgokban. Zelk: Ha már ilyen vidám dologgal kezdtük, én olyan „vidám” dologgal folytatom, amelyikben benne van a kor tragédiája. 1954-ben történt, tehát abban az évben, amikor Nagy Lajos meghalt, 1954 áprilisában közgyűlést tartott a Magyar írók Szövetsége az Újvárosháza dísztermé­ben. A referátumot Darvas József tartotta, s ebben azt mondta Tersánszky Józsi Jenő művészetéről, hogy „kakukmarcizmus”, amit másnap a Hungária kávéházban megtudott Tersánszky - s akármit mondtak róla, nemcsak nagy író volt, de bölcs ember is, annyira bölcs, hogy a közgyűlésre se ment el -, jellegzetes mozdulattal szétcsapta a karját: „Hát ilyen buta ez a Darvas? Hát ez nem kakukmarcizmus, ha­nem kakukmarxizmus.” Darvas az akkor már nagyon beteg, halál- és más félelmekkel is megvert Nagy Lajost „lekávéházi-írózta”. Emlék­szem Darvas József azt mondta, hogy a munkaereje teljében lévő Zelk Zoltán miért ír halálhangulatú verseket. Nagy Lajos a lakásán egyszer azt mondta nekünk — szeretett estén­ként beszélgetni barátokkal, hogy kávéház-jelleget adjon a lakásnak, akármilyen szép lakása is volt, élete utolsó éveiben a kávéház hiány­zott neki —: „Bántják a szegény költőt, mert pesszimista.” Nem anek- dotázni akartam. Nem vagyok híve a magyar irodalmi anekdotázásnak, de ellensége sem, mint Örkény István, akinek Illés Endrével volt vi­tája az anekdota szerepéről az irodalomban, és én akkor Illés Endre igazát éreztem, mert Örkény az anekdotázás bűnével kimondatlanul Mikszáthot is ki akarta túrni a magyar irodalomból. Egyetlenegy anek­dotagyűjteményt szeretnék megcsinálni — nem fogom persze —: össze­gyűjteni Nagy Lajos úgynevezett mondásait. Babits temetéséről kifelé jövet a Kerepesi temetőből rámutatott a sírokra, és azt mondta bará­tainak: „Látjátok, ezek mind hipochonderek voltak.” Vezér: Azt ígérte nekem, hogy elmondja, Kosztolányi milyen sok segítséget adott fiatal költőknek, köztük magának. Vas is írt erről. Zelk: Vas az önéletrajzában nemcsak remek Kosztolányi-portrét rajzolt, de meg tudta mutatni azt a Kosztolányi arcot is, amelyik — nem tudom miért -, nincs a köztudatban. Valahogy mintha sose bocsátották vol­264

Next

/
Thumbnails
Contents