Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Zelk Zoltánnal
zönséghez fordulva mondta: „Hát most tartsunk egy kis szünetet, mert úgy látszik, a hölgyek vesebajosok.” Ez rettenetes hatással volt rám, nem így képzeltem el az írót, hiszen aznap jöttem fel vidékről. Szabó Dezsó' eló'adásán ismerkedtem meg Komlós Aladárral, aki akkor a Színházi Elet korrektora volt havi nyolcvan pengó's fizetéssel. A Rökk Szilárd utcában lakott, meghívott a Múzeum kávéházba, ahol — még soha nem ittam ilyet —, feketekávét rendelt. Helyette fagylaltot kértem, azután hazakísértem Komlóst lakásának kapujáig. Evekig emlékeztem arra, hogy nem mertem egy szót sem szólni a társaságában, vagy ha mégis, akkor butaságokat mondtam, de 6 csodálatos módon úgy emlékezett, hogy én elég eleven szavú és elég értelmes dolgokat mondó fiatalember voltam. Ebben az időben még nem sok részem volt az irodalmi életben, valamiből mégis csak élni kellett: telefonos fiú voltam az akkori Király utca és Erzsébet utca sarkán lévő Európa kávéházban, majd dodgemtologató az Angol Parkban és sok minden egyéb. Van egy nagy irodalmi emlékem mégis ebből az időből. Akkor már gyakran járt Budapestre Kassák Lajos egészen csodálatos felesége Simon Jolán, aki elvitt engem irodalmi kávéházakba, így a Centrálba is. Bemutatott egy fiatalembernek, aki kezet nyújtva azt mondta: „József Attila”. En azt mondtam, hogy „Zelkovits Zoltán” — mert az első verseim még az igazi nevemen jelentek meg, s ez akkor is, de igazán jól csak most esik; olyan szép ajándékot kaptam Attilától, mert életem egyetlen kinyomtatott, s nem is könnyen megjegyezhető versét —, elmondta kívülről. Különös képessége volt ahhoz, hogy fejben tartson, megjegyezzen verseket, s ha megkérdeznék, hogy életemben mit tartok fontos dolognak, akkor ez az, amire büszke vagyok. En még Pesten megértem Kassák hazajövetelét az emigrációból, s hadd hencegjek el ezzel, én voltam az egyetlen ember, aki őt várta a Keleti pályaudvaron, ekkor nem voltam még húsz éves. Simon Jolánnal érkezett álöltözékben, nem a nagy karimájú kalap, hanem egy normális karimájú kalap volt a fején, s ő, aki eddig csak orosz inget viselt, most galléros inget vett magára, s csokomyakkendóje volt. A pályaudvarról nem taxival, hanem villamossal mentek haza a Sziget 256
