Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Fábry Zoltánnal
Fábry: Úgy, hogy több helyre tettem el. A legfontosabbakat a kis Wertheim-szekrénybe, de aztán nem a többit már nem tudom hova, szóval három helyre. Es amikor itt a frontátvonulás volt, mind odatettem a kézirataimat, az 1940 körüli naplóimat — ezekben az időkben, 1938-tól kezdve naplót írtam —, fontos leveleket, az okmányaimat, meg ilyen dolgokat, és itt volt egy filagória az udvaron, egy szikla van a háta mögött, szóval oda ástam be. Vezér: Igen. Fábry: Itt állandóan vonultak át csapatok, aztán az udvaron egy lókórház volt. Nálam voltak elszállásolva az állatorvosok, ami még jól is jött, mert így nem jártak be ide a nyilasok. Vezér: Stósz a visszacsatoláskor átkerült Magyarországra? Fábry: Nem. Eredetileg átkerült Mecenzéf is és Stósz is. Vezér: Igen. Fábry: De a németek nem engedték, miután ez két német község. No és időközben más csapatok is voltak; szegény lovak azok a filagóriát rágták, a fát, mert ilyen nyírfából, ilyen fehér nyírfából volt a filagória. Szétrágták az egészet. És egy szép nap valahogy, mikor kimegyek, látom, hogy üres a lyuk. Most ezek a szegény magyar katonák ugye, mit gondoltak, hogy mi van abban? Egy ilyen kis Wertheim-szekrény, körülbelül ilyen volt. Hát abban kincs, vagy pénz, vagy nem tudom mi lehet. A szegények dolgozhattak, míg azt kinyitották. A tetejére tettem — mert gondoltam arra, hogy nem érem meg a végét — egy cédulát: „Aki ezt megtalálja, adja át a legközelebbi múzeumnak.” Most ók Rozsnyó felé vonultak. Megkértem a tiszteket, akik utánuk mentek, hogy nézzenek a bokrok közé — vagy mikor mennek a csapatok —, hát úgy nézzenek be a bokrok közé, hogy nincsenek-e papirosok. Vezér: És ezek magyar katonák voltak? Fábry: Magyar katonák voltak. Vezér: Az isten verje meg, hát olvasni azért tudhattak volna. Fábry: Hát olvasni tudhattak volna, de azt ki tudja, micsoda nyilasok, vagy esetleg megmutatták valami nyilasoknak ugye, és ezek meg elégették az egészet. Hát az illavai naplóm, aztán minden, hát nemcsak a József Attila-levelek miatt, hanem ezek miatt is. 244
