Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Fábry Zoltánnal
Úgyhogy közben én már itthon írogattam, és itt megindult az irodalmi élet, bekapcsolódtam, lassanként szervezője is lettem, és talán jó volt minden, ahogy jött, mert így legalább valamit jelentettem Magyarországon. Talán ha Magyarországon maradok, szürke tanár lett volna belőlem, így meg hát mégis, valaki lettem. Vezér: Mit jelent az, hogy szervezője lett az irodalomnak? Fábry: Hát a szervezés tulajdonképpen magánakció volt. Akiket láttam, hogy valamit jelentenek, azokat felkerestem levéllel, már így levélben kritizáltam őket, és könyveket küldtem nekik, mondjuk német könyveket, akik tudtak németül, hogy az új dolgokról tudomást szerezzenek. Aztán hát később jöttek a folyóiratok, Az Üt, a Korunk már 1926-ban megindult, én már 1925-ben a Periszkópnak voltam az itteni, szlovenszkói szerkesztője, aztán a Geniusnak, a Franyó Zoltán lapjának úgy, hogy én összeszedtem így — mondjuk —, a javát az embereknek. Vezér: Volt magának a Kassai Munkássá/ valami kapcsolata? Fábry: Hogyne! Vezér: Arról tessék talán beszélni. Fábry: Ugye, én az elején, még amikor visszamentem Pestre, majd visz- szajöttem, és láttam ezeket az új viszonyokat, hát mégis egy kis nacionalista hullám öntött el újra, például a trianoni békekötés napján felöltöttem a hadnagyi ruhámat és itt a tiszti rózsa helyére egy gyászkokárdát, a kabátomra egy gyászszalagot kötöttem, és így mentem ki az utcára, és nemsokára beleütköztem a csendőrökbe. Ezek hát először levetkeztettek — szóval civilbe -, és bevittek Kassára. De ott egy emberséges cseh hadbíró hazakergetett, azt monda, hogy: Ne csináljon ilyen gyerekséget többé. Nos, hol is tartottunk? Vezér: A Kassai Munkásná/. Fábiy: Kassai Munkás. No, szóval ezt azért említettem, hogy az elején én még nem voltam a munkásosztállyal összeköttetésben, az csak lassan- lassan, úgy körülbelül 1922—23-ban kezdődött el. De 1924-25-ben már regényeket fordítottam a Munkás számára, például volt egy orosz regény a Potyemkinről, aztán J. R. Bechernek a Bankár vágtat a csa237
