Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Cs. Szabó Lászlóval
Cs. Szabó: Ne csináljunk szobrot, és mindig az írás az irányadó, a dokumentum. Megbízhatóbb, mint az ember emléke. Én egy-két beszélgetésre emlékszem, de a dokumentum többet mond. Mégis, a dokumentumhoz hadd fűzzem hozzá: a rideg hangnak két oka lehetett. Az egyik az, hogy mivel beteg ember volt, talán az összetartást, a kitartást a barátai mellett — Hatvány Bertalan, Ignotus Pál, Fejtó' Ferenc mellett, szóval a Szép Szó köre, Horváth Béla mellett — rideg formában hozta Illyés Gyula tudomására, talán éppen azért, mert belül esetleg ingadozott, és a belsó' gyengeséget takarta ezzel a rideg hanggal. El tudom képzelni. Most pszichologizálok. A másik ok pedig az volt, hogy nem tudom, amikor a levelet írta, mi volt a viszony Illyés Gyula és közöttem. Az a viszony nem mindig volt feszültségmentes. Nehéz viszony volt. Vezér: Mitől romlott meg ennyire? Cs. Szabó: Féltékenységtől is, és a féltékenység több értelmű, írói és emberi. Nem szívesen beszélek róla. Fájdalmas, és jobb szeretném eltemetni magamban. Vezér: Nem mondana még néhány szót Tamási Áronnal való barátságáról? Tamási Ágota kért magától Tamási-emlékezéseket. Nem tudom, ezt megírta-e neki, vagy pedig szívesebben elmondaná magnóba. Cs. Szabó: Amit én Áronról tudok, az több, mint ami a magnóra ráférne. Néhány személyes emléket megírtam, ez megjelent az Irodalmi Újságban, és azonkívül megjelent az Új Látóhatár Tamási-emlékszámá- ban egy hosszú tanulmányom. Ott az íróval foglalkozom. Az emberrel abban a pár emlékezésben, amit az Irodalmi Újság közölt. Nagyon szívesen, külön, más alkalommal visszaemlékszem majd Áronra, aki hát mégiscsak a székely vérem. En remélem, hogy lesz még alkalom az életben, hogy eljutok Farkaslakára. Ha valahova szeretnék elmenni, akkor ez Farkaslaka. Vezér: Szívből kívánom, hogy úgy legyen. (Ezután Cs. Szabó kedves dedikációval átnyújtotta a Magyar Versek Aranytól napjainkig című versantológiát, melyet átlapozva folytattuk a beszélgetést.)6 Vezér: Kérem, mondja el az Antológia történetét. 229
