Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Lesznai Annával
Gergely: Aztán ő visszajött Pestre, és mikor mi Pestre visszatértünk... Lesznai: Mi csak a harmincas években jöttünk haza, és akkor találkoztunk újra. Akkor is még nagyon jóban voltunk, sőt, akkor nagyon segített nekem, amit a felesége a szememre is vetett, akkor jelent meg az a kis könyv, amit nem tudom, ismernek-e még itt, a Virágos szerelem, egy kis szerelmi antológia, amit én állítottam össze.11 Hát mikor ezt a könyvet rendeztem és csináltam, akkor Attila majdnem mindennapos volt nálunk, és én egyszer azt mondtam neki, hogy: „Ha te olyan kedves volnál és segítenél nekem szerelmes verseket találni. Mert te jobban ismered az irodalmat, mint én, te tanultabb irodalmár vagy.” És akkor hozott nekem egy csomó verset és segített rendezni és másolni. És borzasztóan a szememre vetette Judit, hogy ezt ingyen fogadtam el. Én nem mertem volna ezért pénzt fölajánlani, mert ez egy baráti kérésnek a baráti teljesítése volt, és ha tudtam segíteni, hát akkor természetesen segítettem. De ezt nem is fogadta volna el. És a Judit is akkor folyton nálam volt, és eszébe se jutott, csak később fedezte föl ezt a sérelmet. Nagyon csúnyákat írt rólam, nagyon csúnyákat, szegény, hát Isten nyugosztalja, ezt ne írják, kérem meg, és ne örökítsék meg. És én is akkor egy ballépést követtem el, mert a Látóhatárnak, a Vámoskának írtam egy privát levelet, aki felelni akart a Judit vádjaira. És én eleinte azt mondtam: „Ne feleljünk erre. Hát, ha egy asszony...” Vezér: Mármint Judit levelére. Lesznai: Igen, Judit levelére. Az nyílt levél volt valami újságban. Nem is tudom már, hol. De ők akartak neki válaszolni. Hát azt mondta, ha a leveledben valami alkalmasat találnak. És arra, nagyon-nagyon ízléstelenül választották ki, hogy mit találnak, ugye. És az még most is rosszul esik nekem. De azután mi hát... de az már halála után, úgyhogy... hogyne, ez már sokkal a halála után... De életében Attila kicsit megharagudott rám egyszer, s ez nagyon fáj nekem.15 Vezér: Miért? Lesznai: Az, az egy nagyon privát dolog volt. Vezér: Értem. 176
