Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel
Rendelt nekem, megkérdezte, hogy szemben szeretek-e ülni a mozdonnyal, vagy háttal a mozdonynak a sarokban. Kikísért csokorral és egy doboz csokoládébonbonnal, és így mentem el Berlinből Bécsbe. Közben sürgönyöztem Léna Grabenkónak, akinek a címét Bajorországban tudtam meg, ő ott tartózkodott. Ugyan nem volt otthon, de a muzsikus-barátja igen, ő ott lakott a lakásában. Kinyitotta a sürgönyt, és a véletlen azt hozta magával, hogy éppen Berlinbe készült. Úgyhogy másnap betoppant ő maga, és megadta nekem a Lukács bécsi címét. Tehát semmi nehézségem nem volt Lukácsot megtalálni, és az 6 révén persze az összekötőt is. Amit hoztam, azt átadtam, és kaptam egy gyönyörű szép japán selyemre írt nyugtát, amelyben az erényeim az egekig voltak magasztalva, amin nagyon jól mulattam, mert ez fájhatott Kunnak. Volt a menekültek közt egy igen ügyes ember. Amikor őt le akarták tartóztatni, jött két detektív, és név szerint keresték, azt mondta, hogy o már nincs itt, most én lakom a helyén, ő elutazott tegnap Magyarországra. Megkínálta a detektíveket szivarral és konyakkal, s azok elmentek. Ilyen pofa volt. Az volt az ambíciója, hogy helyre állítsa a közvetlen összeköttetést Moszkva és Bécs közt, mivelhogy ezek az utazások nagyon sokáig tartottak, és nem volt közlekedési lehető- ség. Fogta magát, és elment Aspernbe, ott volt a katonai rádióállomás. Előbb bérelt egy rendkívül csinos prostituáltat. Pénzecske az volt, mert én megérkeztem, és sem én nem vesztem el útközben, sem a pénz. Ott letelepedett, és megtudakolta, hogy hova járnak a rádiósok. A prostituált hivatalosan a nővére volt. Hamarosan egy rádióst is szerzett, és egyszerre csak volt rádióösszeköttetés Moszkvával. Magyarországról — mert ez akkor volt, amikor a Horthyék öldösték a politikai ellenfeleiket — sok ember elmenekült. Azokat el kellett valahogy helyezni. Sokan véres lábbal jöttek, a cipő leszakadt a lábukról. Ennivalót kellett nekik szerezni, etetni kellett Őket, nem volt könnyű kvártélymesteri feladat. Én azonban egy nagyon skrupulus nélküli ember vagyok. Bécsre, mint a keselyű, röpültek ezek a jótékonysági nénik mindenhonnan, Angliából, Skandináviából, Amerikából, és nyitottak mindenféle népkonyhákat. Nyitottam magam is egy 142
