Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel

népkonyhát. Ez nagyon szép volt, ennek úgy örültem, hogy ezt el sem mondhatom. Lukács is ott evett a Laudongasse-ban.

Becsből elmentem Olaszországba, és a pénzt az utasításnak megfelelően befizettem abba a bankba, amit nekem mondtak. A nyugtát azt biztos helyre tettem, és üzentem Bécsbe — mert akkor nem lehetett leveleket írni — egy olasz képviselővel, hogy a pénz a bankban, a nyugta nálam van, fölvehető' bármikor. Az olaszoknak nem volt tapasztalatuk ilyen dolgokban. De az a hülye nem adta át ezt a jelentést, hogy sikerrel jártam, és hogy a bankban van a pénz. Nem hallottak rólam, én meg nem hallottam róluk, mert nem válaszoltak erre. Kértem utasítást, hogy mit csináljak, de nem kaptam semmiféle választ. Arra, hogy a képviselő ezt nem adta át, nem gondoltam, mert még velem bevarratott a nyakkendőjébe egy írógéppel írt levelet. Nem kaptam egy szó választ se. Azt se mondták, cseréljünk pipát, nem mondták, na köszönjük, ezt jól csináltad, gyere vissza Bécsbe vagy valami. Egy szót sem hallottam. Es ott voltam Olaszországban. Sajnos nekem is megvan az a szokásom, hogy lehetőleg minden nap eszem, hát állást vállaltam ott.

Vezér: Ez hol volt?

Hajós: Milánóban. Miután mindent elintéztem, amivel megbíztak, és erről jelentést tettem, de választ sem kaptam, állást vállaltam. A Nemzetközi Kooperatív Ligának voltam a levelezője, mert több nyelven kellett leveleket írni. A főnököm, a general secretary, nagyon aranyos ember volt. Nem tudott csak olaszul, és rémesen csodált engem, hogy tudok írni franciául és németül is. Adtak nekem egy házat ezek az aranyos emberek. Egy kicsi ház volt, de két szoba és fürdőszoba volt benne meg egy tornác. Be is rendezték fehér festetlen bútorokkal. Ez egy munkástelep volt. Hogy a szomszédok milyen kedvesek és aranyosak voltak, azt nem tudom, és nem is fogom soha elfelejteni. Szegény emberek voltak. Mindegyik akart nekem valamit ajándékozni. Jött egy asszony, és ez olyan megható volt. Azt mondta, hogy a félje biciklin jár, és a biciklinek a belső gumiján már több lyuk van, nem lehet használni, és azt őfölvágta gyűrűkké, mert sokszor hasznos egy ilyen gumigyűrű, ha valami csomagot akarunk lezárni. De nem volt

143