Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel

minthogy ilyesmit gondolhattam volna. Szóval: mit akarok? Egy man- lichert, egy gyalogsági fegyvert vagy egy kardot? Mondtam, köszönöm, sajátom van. Úgy, mintha cigarettát kínált volna.

Már gyerekkorom óta ismertem a fegyvereket, tudtam célba lőni, és el is trafálni, amire lőttem. Találtam a padláson egy ládában egy Hébert puskát, ami az unokafivéremé volt. Teljesen el volt rozsdásodva, a kakas is, úgyhogy nem lehetett fölhúzni, csak harapófogóval. Ezért harapófogót kötöttem az övemre. Meglátott engem az erdész, és megnézte ezt a puskát. Elment apámhoz, és azt mondta, az én puskám rettenetesen veszedelmes, mert teljesen el van rozsdásodva, hogyha használom, egyszer szét fog robbanni, és kiüti a szemem. Erre apám vett nekem egy újat, ez nem volt rozsdás, nagyon szép kis félautomata karabély volt, ugyanabból a gyárból, amelyik a browningokat csinálta. Mert az apám egy nagyon okos és bölcs ember volt. Eló'ször is, nem látott semmi okot, hogy mért tiltsa el. Egyáltalában neki az volt a véleménye, hogy a gyerekeket a veszélytől nem óvni kell, hanem megtanítani őket arra, hogy ne pusztuljanak el a veszélyben. 0 sohase mondta volna nekem, hogy ne másszak föl egy fára, vagy ezt vagy azt ne csináljam. Csak azt tiltotta meg, hogy bajom történjen. Ez aztán az életemben később nagyon jól jött. Egész kis béka voltam, talán ötéves, amikor kiesett egy parázs a kályhából, aminek az ajtaja nem volt jól becsukva, és meggyulladt a parkett. Egyedül voltam, akkor még nem volt folyóvíz, de volt egy nagy kancsó — az a hálószobában - és egy lavór. Tudtam, hogy vizet kell önteni rá, de nem tudtam a kancsót leemelni, és volt egy frottírtörülközői ott, azt bemártottam, és ráfacsartam, amíg el nem aludt a tűz. Amikor hazajöttek a szüleim, az apám nagyon el volt ragadtatva, nem azért, mert nem szaladtam el visítva, hanem, mert eszembe jutott a törülközőt bemártani. Ez tetszett neki. Másnap elvitt a Vikus cukrászdába, és carte blanche-ot adott,7 aminek az volt az eredménye, hogy szörnyű hasfájásom lett. Szóval ilyen ember volt az apám.

Vezér: Tehát a delegációval Oroszországba ment.

Hajós: A delegáció kezdettől fogva darabokra volt szakítva. A két szocál- demokrata összetartozott. A másik orvos és a katonatiszt összetartott,

136