Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel
én meg az Andrással tartottam össze. Elindultunk, főleg az András segítségével, aki a vasutasokkal tudott tárgyalni. Mikor megérkeztünk Debrecenbe, senki se tudta, hogy mi van azon túl, csak hogy ott fölkelés van, ott vannak az oroszok, az ukránok, hajdanákok. Feckó kiment a pályaudvarra, beszélt a vasutasokkal, és nekem, de csak nekem igaz híreket hozott. Ilyen módon eljutottunk Csapig. A vasutasok azt mondták, hogy azon túl nincs út. Ok Csapig mennek egy szerelvénnyel, hogy onnan visszahozzák a vasutasokat, akik Csapon vannak. Hogy onnan azután hogyan megyünk tovább, azt ők nem tudják. Elmentünk Csapig. Csapon valami csuda folytán a vasúti vendéglő' még funkcionált. Ottan beszélgettünk, és volt egy pincér, aki hallotta, mit mondunk. Ez orosz hadifogoly volt, odajött, és azt mondta, hogy o orosz, vigyük magunkkal, mert hallotta, hogy Oroszországba megyünk. Ott én voltam az egyetlen nó', mindig énhozzám jöttek. Azt mondtam, hogy jöhetsz velünk, ha akarsz, de mi nem tudunk neked semmiféle védelmet adni. Magunk se tudjuk, hogyan jutunk oda, de ha akarsz, akkor velünk jöhetsz. Éne ő elment, visszajött orosz uniformisban még három emberrel, akik szintén hadifoglyok voltak. Azt mondta, hogy itt van egy szerelvény, amely Tamopolba megy, és ott lefoglalt nekünk egy szakaszt, ablak nincs benne — januárban volt ez —, de ő hozott szalmát, és letette a földre, hogy a lábunk meg ne fagyjon. Nem tudja senki, hogy mikor fog elindulni, az volna a legjobb, ha mi oda beülnénk, aztán majd elindul valamikor. Ezt megfogadtuk, beültünk, és tényleg volt szalma, só't, még egy gyertya is volt, egy üres üvegbe bedugva, egy ernyó'vel, hogy a cúg, ami befújt két oldalról, ki ne fújja. Ott ültünk és ültünk, és végre csakugyan hórukk, és elindult. Akkor bejött ez a Ványka, és azt mondta, hogy nem tetszik-e egy kis bor? Kiderült, hogy miután a csapi vendéglőnek a pincéjében nagyon sok bor volt, amit úgyis megittak volna, akik bevetó'dtek oda, így hát elhozott egy tucat üveget a legjobb borokból, és megvendégelt minket, és sajátmagát is persze, meg az ő három cimboráját, akik szintén orosz uniformisban voltak. Ez nagyon hasznosnak bizonyult később. Elérkeztünk Tarnopolig, ahol volt egy osztrák-magyar vöröskeresztes vonat, ahova minket nem akartak 137
