Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Fenyő Miksával

még így hangzott: „Kedves Mester!”. Ez persze nála semmit sem jelentett, senkit nem érzett mesterének. S igaza is volt.

Vezér: Mikor vált bensőségessé az ismeretségük?

Fenyő': Amikor a Budapesti Napló állandóan közölte Ady verseit, s ezek valóban új versek voltak. Ekkor jelent meg az Üj Versek kötete. Erről én írtam — ezt határozottan állítom — az első' abszolút elismerő bírálatot.3 Azóta ezt többször elolvastam, nem volt jó írás, ma jobbat tudnék írni róla, de abban egyedülálló volt, hogy minden fenntartás nélkül és lelkesen üdvözölte a Géniuszt. Az egyetlen kifogása volt, hogy kételkedett szocialistaságának őszinteségében.

Vezér: Az Új Versekben, nem is nagyon voltak ilyen versei.

Fenyő: De voltak. Különben miért írtam volna, hogy Ady az „új vizekre szállva gyakorta vörös vitorlákat vont fel hajójára, s kissé meggyőződés nélkül”. Ezt később vissza is vontam: Ady a meggyőződés embere. Mikor Kosztolányi híres Ady-revíziójában ugyanazt a vádat szögezte Adyval szemben, hogy szocialistasága nem őszinte, válasziratomban határozottan ellentmondottam neki.4

Vezér: Adynak milyen szerepe volt a Nyugat alapításában?

Fenyő: A Nyugat alapításában négy embernek volt aktív szerepe: Igno- tusnak, Osvátnak, Fenyőnek és Hatvány Lajosnak. Természetes, hogy a gondolat megszületése első percétől kombinációban volt Ady Endre, mint legfontosabb munkatársunk. Ez magától értetődően adódott, semmi kétség, ezt Ady is természetesnek találta, de rövid idő alatt, anélkül, hogy mint szerkesztő jegyezte volna a lapot, a közvélemény a Nyugatot Ady lapjának tisztelte vagy szidalmazta. Eleinte ez utóbbiak voltak többségben.

Vezér: Miben nyilvánult meg az, hogy Ady ragaszkodott a NyugatAoz?

Fenyő: Mert az első számtól kezdve Ady igen vigyázott arra, hogy minden szám hozzon Ady-verset. Gyakran előfordult, hogy sürgönyileg jelentette, hogy várjunk, mert küldi a versét. Ragaszkodott a Nyugathoz, mint a legkiválóbb orgánumhoz, ami nem gátolta meg őt abban, hogy állandóan harcban álljon a Nyugattal.

Vezér: Ezt mivel magyarázza?

12