Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Fenyő Miksával
Fenyő: Egy ilyen nagyon komplikált egyéniségnél nem olyan egyszerű ennek a magyarázata. 0 másképpen szerkesztette volna a Nyugatot, s ahogy Osvát szerkesztette, az nyilván minden egyes számnál ellentmondott az ő tükrének. Meg kell azonban mondanom, hogy kritikája ritkán lépte túl egy tréfás vagy maliciózus megjegyzés határát. A leggyakrabban ennek is inkább csak ugratás jellege volt. Ezt a műfajt, ezt az „ugratást” szívesen gyakorolta. Épp ezért a „harc” szó nem is szerencsés kifejezés. Vezér: Stimmel-e az, hogy a Nyugat szerkesztői között Maga volt a békeszerző, a szükségképpen adódó ellentétek elsimítója, és hogy Adynak is maga volt a bizalmasa a három szerkesztő közül? Érzésem szerint Ady és Osvát között állandóan feszültségek lehettek. Fenyő: Ami Ady Osváthoz való viszonyát illeti, a „feszültség” szót erre nem használnám. Osvátot igen becsülte, s merem állítani, hogy kritizáló szellemű tréfás megnyilatkozásai valójában a respektus elpalás- tolására szolgáltak, amit Osvát iránt érzett. Tessék csak utánalapozni a Hatvany-Osvát-affér aktáinak. Ady mindenképpen lekötelezettje volt Hatványnak, s az adott esetben elvi síkon is közelebb állt Hatványhoz, mint Osváthoz. Határozottan ellene volt annak, hogy másvalaki vegye át a szerkesztést. Olyasvalamit mondott, hogy Osvát a mi ügyünk Keresztelő Szent Jánosa. Szép mondás, Adyt is dicséri, Osvátot is. Nem kétséges, Ady Osvátban látta a Nyugat fennmaradásának biztosítékát. Ami pedig az én „békebíró” szerepemet illeti, ennek kár ilyen nagy jelentőséget tulajdonítani. Mindössze két komolyabb affér volt, a duk-duk affér5 és a Hatvany-Osvát-affér.6 Ezekről már referáltam a Nyugat-foljegyzésekben. Minek ismételjem meg akár magát az ügyet, akár szerepemet. A duk-duk affér pillanatnyi lázas állapot. A Hatvany-Osvát-ügy a szerkesztési elv körül keletkezett vitával indult meg, később elmérgesedett. Kár volt, de lényegében a Nyugat nem szenvedte meg. Vezér: Milyen elvek körül vitáztak? Hatvány azt akarta, hogy legyen a Nyugatnak egy határozott iránya? Fenyó': Hogy értsem ezt, politikai iránya? Nem, ez a szempont senkinek nem jutott eszébe, de irodalompolitikainak mondhatjuk az ellentétet. 13
