Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel

Hajós: Először Berlinbe. Engem akkor az agy-anatómia érdekelt, és volt ott egy híres, Kopsch nevezetű professzor, annak írtam.

Vezér: Mikor kezdte el az egyetemet?

Hajós: 1908-ban beiratkoztam, de hamarosan ez a berlini kaland megnyitotta a szememet. Ugyanis Kopsch professzor fogadott. Azt mondta: „Mivel maga elkésett, és én már két előadást tartottam, nem akarom, hogy azokat maga elveszítse, magának privát azt a két órát előadom.” Minden el volt készítve spirituszba, egy szétszedhető agy és mappákban hisztologikus preparátumok. Ez nekem nagy újság volt: én és a professzor, aki elmondta nekem az előadását, legnagyobb csodálkozásomra. Nem volt leírva. En aztán revanzsáltam. Tudniillik nagyon szorgalmasan jegyzeteltem, és amikor elmentem, átadtam neki egy kis sokszorosított füzetet, amelyben az ő előadását meglehetősen bőven rögzítettem. Szóval más volt ott az atmoszféra. (...)

Majd úgy határoztam, hogy elmegyek Montpellierbe, amely akkor ünnepelte 600. évfordulóját. Itt volt a szociáldemokraták szellemi központja.

Vezér: Meddig volt Montpellier-ben?

Hajós: Nem túl sokáig maradtam, mert már a specializálódásra gondoltam. Akkor a bakterológia és immunológia olyan újdonság volt, mint most a biokémia. Én azt akartam. A montpellieri egyetem főleg a központi idegrendszer szerves betegségeivel foglalkozott. Ott volt Franciaország egyik legnagyobb őrültek háza, és az nem nagyon érdekelt. Úgyhogy elmentem Párizsba azzal a reménységgel, hogy bejutok a Pasteur Intézetbe. Azonban Pasteur akkor már halott volt, és Mecs- nyikov, az utóda az oroszokat támogatta. Ha orosz lettem volna, valószínűleg bejutok, de volt egy hosszú listája, ezért nem volt kilátásom. Azért ott maradtam, mert nem akartam orvos lenni soha. Beleszerettem a francia irodalomba, és az időmet azzal töltöttem, hogy a Szajna- parton olvastam a francia klasszikusokat, a nem klasszikusokat és a francia történelmet, például Thiers-nek a Histoire de Consulat et de I'Empire című könyvét és hasonlókat. Engem nem érdekelt a pénz, nem bántam, hogy sült krumplin élek, amit az utcán lehetett venni, s egy csavart újságpapír stanicliban kapott az ember, úgyhogy a két év126