Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel
vei ezelőtti újság lenyomatát meg lehetett találni a krumplin. Sohasem voltam éhes, az evés engem nem érdekelt soha. Aztán egy kis mellékutcában, a Rue de Champollion, mely a Rue des’ Ecoles-től vezet föl a Place la Sorbonne-ra, laktam. Ott, ahol egy órára vették ki a szobákat, úgy, mint Pesten valamikor a Nagymező' utcában, amit most tudom is én, milyen utcának hívnak. Vezér: Nagymező utca. Hajós: Még mindig Nagymező utca? Egyszóval azt megvette egy fiatal házaspár, akik az Auvergne-ből jöttek Párizsba, és ezt a szállót egy comme il faut diákhotellé akarták átalakítani. Kifestették az egészet, és mikor odamentem, láttam, hogy itt van egy hotel, ami tiszta lesz, mert nem nagyon szerettem a párizsi diákhoteleket, amik rendkívül piszkosak voltak - s bementem. Úgyszólván én voltam az első kuncsaft. Vízcsap volt benne. Lefolyó ugyan nem, úgyhogy az embernek még mindig ki kellett önteni a vizet a lavórból egy vödörbe, de kancsó már nem kellett. Ez akkor óriási haladásnak számított. Ok tudták rólam, hogy diák vagyok és hogy külföldi. Egy éjszaka fölvert a patron — aki ugyanakkor a portás és szolga is volt egy személyben —, hogy jöjjek, mert baj van. Fölvitt az emeletre, ahol kiderült, hogy egy leány tűt nyelt le, mert a szeretője elhagyta. A mellette lévő szobában lakott egy nő, aki meghallotta a nyögést, és bement hozzá. Ez a nő orosz volt, illetve ukrán, a neve Léna Grabenkó volt. Miután telefonáltam egy betegszállító kocsiért, és elvitték a nőt, meghívtam Léna Grabenkót, hogy jöjjön le, és igyon velem egy csésze teát, mert küldött az anyám egy villamos teafőzőt. Ez 1911-ben volt. Anyámnak volt egy bátyja, aki Németországban volt bányamérnök, és ő küldözgetett ilyen újdonságokat. Képzelje el, például egy alumínium edényt, egy pici kis alumíniumfazekat. Mert ez akkor még újdonság volt. Tudja maga, hogy az alumínium a 19. század harmadik harmadában drágább volt, mint a platina? III. Napóleonnak volt egy alumínium asztalkészlete, amit akkor tettek ki, mikor az arany- és zománckészlet nem volt elég jó, mert olyan előkelő vendég volt meghívva. A legpompásabb gála uniformisán alumíniumgombok voltak. De akkor jött egy német vegyész, 127
