Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hauser Arnolddal

tűk vagy sem. Mert ők közel álltak egymáshoz rangban, nem tartalomban. Benjamin ma valószínűleg már nem ismerte volna el Lukácsot, mert tulajdonképpen ő sem vált azzá, amit ígért. Nagyon a kommunizmus felé húzódó, de kommunistává nem váló ember volt, és ő idézi valahol azt, hogy egy írótól körkérdésben megkérdezték: „Mint író, kit képvisel, kihez beszél, mi az a közönség, amelyhez intézi az írásait? Bizonyára nem a munkásság. Miért nem?” „Hát először azért nem, mert én köziskolai tanár vagyok, én nem a munkásosztályhoz tartozom, se a hivatásomnál fogva, se azoknál az embereknél fogva, akikhez közöm van, akiket tanítok, vagy akiket képviselek, vagy akiknek az érdekeit képviselem, se azoknál, akiknek a számára írok. írásaim nem szólnak a munkásokhoz, nem is értenék meg, amit mondok. De mégis hozzájuk tartozom, mert ha döntenem kéne, hogy őhoz- zájuk vagy az ellenfelükhöz csatlakozzam, akkor őhozzájuk csatlakoznék. Ez az én helyzetem.”

És ez az én helyzetem is: én sem érzem magam a munkásság képviselőjének, mert semmi nem köt a munkássághoz a szimpátián kívül, ahogy az angol mondja. Ok az elnyomottak, az ellenfelükhöz nem lehet tartozni. Ha választásra kerülne sor, akkor az ember nem választhatna mást, minthogy a másik csoporthoz állna. De addig én nem töltök be más szerepet, ahogy Benjamin mondta, mint azaz arisztokrata a XVIII, században, aki arisztokrata volt, de érezte a forradalom szelét, és már a fölvilágosodáshoz tartozott arisztokrata létére. En is ma, dacára annak, hogy polgári entellektüel vagyok, a forradalom szelét érzem, és ebben a helyzetben nem tehet az ember egyebet, minthogy annak a munkásságnak a sikerét igyekszik biztosítani, amelynek a léte veszélyeztetve van. Ez a közösség, ez az, ami engem mindennek dacára, az oroszok dacára a szocializmushoz és a kommunizmushoz köt.

Nem üldözhetik annyira a zsidókat, hogy ezt másképp érezzem. Én nagyon zsidó vagyok, nagyon mélyen tudatában vagyok a zsidó voltomnak. Ezek olyan dolgok, amelyek nem léteztek Lukács számára, mert nála az ilyen motivációk nem játszottak szerepet. De bennem ez borzasztó erős. Nekem természetesen fáj, amit Oroszországban elkövetnek a zsidókkal szemben. Én de facto érzem azt, amit Meiner,

119