Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Fenyő Miksával

Beszélgetés Fényo Miksával1 Kérdező': Vezér Erzsébet Budapest, 1966. július 15. Vezér: Azt szeretném megtudni, hogy mikor és hogyan ismerkedett meg Ady Endrével? Fenyő: Nem merem azt állítani, hogy amit erre a kérdésre válaszolni fo­gok az adatszerűén vagy pláne dátumszerűen megfelel a tényeknek. Vezér: Nem a dátum az érdekes. Fenyő: Hát, kérem, amikor a Figyelőt csináltuk... Osvát csinálta, ezt könnyen meg tudja állapítani. Vezér: 1905-ben. Fenyő: Majd lesz olyan szíves, megnézi az én Nyugat-följegyzéseimhen.2 Abban Bíró Lajos írt egy novellát, aki a Figyelő munkatársa volt, és eljött hozzám azzal, hogy Ady Endre is szívesen dolgozna a Figyelő­nek, ha a folyóirat nem volna annyira németes, és több francia szel­lem lenne benne. Nem volt igaza, nem lehet azt mondani, hogy néme­tes volt. Valóban sok szó esett német művekről, de francia írókról, írásokról is. Hatvány Lajos is írt Anatole France-ról, tán mindjárt a legelején. Elek Artúr Stendhalról, Színi Gyula is, utána kellene járni. S akkor a Figyelő Ady két versét hozta, A Gare de L’Est-ent és a Harc a Nagyúrralt. Jól emlékszem erre a jelenetre: ültünk a Szabadság kávéházban, Ady a mellettünk lévő asztalnál írta a versét ceruzával — mint szokta —, a Harc a Nagyúrralt, s jöttek a kéziratért. A segéd- szerkesztő ott állt, Ady, ha megírt egy versszakot, már adta is a le­tépett darab papirost, s szaladtak vele a nyomdába. így őriztem meg darabokban a kéziratot, míg aztán sok mindennel együtt el nem tűnt. Szóval így indult az ismeretségünk, s aztán igen rövid idő alatt igaz barátsággá vált. Arra emlékszem, hogy első leveleiben a megszólítás 11

Next

/
Thumbnails
Contents