Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hauser Arnolddal

mind az ő kegyeiből élnek. Én is ezt köszönhetem neki. Őrajta keresztül fedeztem fel egy napon azt, hogy nem a forma a lényeg művészetben, hogy a forma előfeltétele, de nem célja a művészetnek, nem a teteje a művészetnek. Ezek a Lukács-féle magvak, amelyek kihajtottak. Hogy nem forma-problémát kell látni a művészeti problémákban, hanem hivatást, küldetést. A forma csak hordozója lehet a küldetésnek, csak egyik eszköze a küldetésnek. Minden, amit teszünk: küldetés, amelyet a mi osztálytagozódásunk determinál. Amely nemcsak abból tevődik össze, hogy milyen csoportnak milyen anyagi eszköz vagy milyen termelőeszköz vagy milyen szellemi eszközök állnak rendelkezésre. Az is hozzátartozik ahhoz az instrumentumhoz, amely- lyel egy ember és egy osztály és egy csoport dolgozik, és amelyik egy osztálynak a hagyatékát kiteszi. A determináló tényezők között természetesen az anyagi alap a legfontosabb, az a gazdasági alap, amelyen nyugszik. De az a gazdasági alap nemcsak abban nyilatkozik meg, hogy valaki boltos-e vagy miniszterelnök, hanem abban, hogy mi következik mindabból, hogy ő boltos, hogy mi következik az ő osztályhelyzetéből, és mennyiben van anélkül, hogy akarná, vagy tudná, determinálva azáltal, hogy ő boltos vagy a középosztályhoz tartozik vagy entellektüel, vagy ipari munkás. Ezt nem lehet eltüntetni.

A nagy különbség köztünk természetesen az, amit a Szabolcsi Bencének utolsó levelemben írtam: „Hiába, Önnek van igaza, mikor azt vallja, hogy a népzene a legmagasabb és legértékesebb zene egyik legfontosabb eleme, de ha ezt én mondanám, akkor leborulnék a báránybunda előtt. Erre pedig képtelen vagyok. Én polgári entellektüel vagyok ezt csak így tudom kifejezni.” Ezt a rádióbeszélgetés idején még nem olvastam újra. Különben ezt adtam volna válaszul, mikor azt kérdezték tőlem, hogy miért érzek szakadékot a politika és a teória között. Magam mondtam, hogy mi köze ehhez morálisan Lukácsnak, és miért nem érzem az ő szempontjait magamra nézve kötelezőnek.

Azóta olvastam egy nagyon érdekes nyilatkozatot Walter Benjámintól, a kitűnő német írótól, aki egyike a kor legtehetségesebb embereinek. Nagyon furcsa, hogy nem tudjuk, milyen kapcsolat volt Lukács és Walter Benjamin között. Volt-e egyáltalán kapcsolat közöt118