Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hauser Arnolddal
men nem lett szocialista. Azt mondta: „Én polgári intellektuel vagyok, és az is maradok. Nem vagyok és nem leszek munkás, nem látom sehol annak okát, hogy miért valljam magamat kommunistának. Igyekszem politikailag és másként is tisztességes és rendes ember maradni, de én egyszerűen azt az osztályt képviselem és osztályomnak azt a rétegét, amelyhez tartozom. Talán eleget tettem ezzel annak, amivel önmagámnak, mint etikai lénynek tartozom.” Lehet, hogy Lukács ezt a szocializmussal szembeni rezervációt nem tudta Mannheimnek megbocsátani. (...) Aztán a Zerstörung der Vernunft ban" megjelent németül az egész német szociológia és filozófia kritikája, és Mannheim is megkapta a magáét Max Weberrel együtt. Ezt még el kell mondani. Nem fejeztem be a mondóka elejét. Még a Mannheim-történet elé tartozik, hogy kik azok, akik hatással voltak Lukácsra, azt félbehagytam, nem tudom, miért. Szabad most arra visszatérnem? Majd maguk átszerkesztik. Vezér: Nem szerkesztünk mi át ebben semmit. Ez így marad, és aki meg akarja hallgatni, vagy aki akar ebből valamit felhasználni, az azt használja fel, ami neki kell. Hauser: Eleinte Simmel, aztán Jaspers, és sokkal fontosabb volt Max Weber hatása. Simmelnek kedvenc tanítványa volt, Simmel privát iskolájában részt vett egy olyan szemináriumban, amelyet Simmel a saját lakásán tartott, és amelyre csak hat tanítványát engedte be. Az a szeminárium kiválasztott része volt a diákságnak, és abban benne volt Lukács. Simmel már felismerte Lukács rendkívüli tehetségét. De ez átmeneti jelenség, sokkal tartósabb befolyás volt a Max Weber- féle; ez nagyon mély befolyás volt. Csak amikor fölfedezte, hogy Max Weber nem szocialista, hanem a legjobb esetben liberális. Nagyon erősen megkritizálta liberális fölfogását, és amit o szintén a polgári dekadencia egy jelenségének tekintett, úgyhogy teljesen elszakadt tóié. Pláne, amikor Jaspersben az egzisztencializmus egyik alapítóját látta, mikor kiélezó'dött Heidelberggel való ellentétes viszony is. Régebbre megy vissza egy másik szent, akire esküdött Lukács, ő volt Ernst Bloch. Vezér: Éppen róla akartam kérdezni. 111