Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hauser Arnolddal
Hauser: Az ő hatása még korábbi és nagyon mély, stilárisan és gondolatilag is. A Geist'2 az első esszékötet, amelyet Bloch kiadott, és ennek nagyon mély hatása volt Lukácsra. Bloch megmaradt kommunistának, csakhogy később elhagyta Kelet-Németországot, és ekkor különben is elhidegült a viszonyuk Lukáccsal. Az utolsó ember, akit maga fölé emelt, nézetem szerint teljesen alaptalanul és igazolatlanul, az Lifsic volt, azaz orosz szociológus, aki Marxról írt, és esztétikai gondolatait kiadta. Ezt nagyon sokra becsülte, és úgy nézett rá, mint egy rendkívül tehetséges emberre. Azok közül, akik Lukácshoz csatlakoztak, vagy Lukács hatása alá kerültek, vagy az ő gondolatait terjesztették, Lucien Goldmannról szabadabban lehet beszélni, mert sajnos már nem él. Ot jól ismertem. Tehetséges és okos ember volt, de nagy zsivány. Tulajdonképpen Lukácstól nem ismert semmi egyebet, mint a Theorie des Romanst, és a Methaphysicát.13 Ezt a kettőt. Két rövid dolgot. És úgy tett, mintha nagyszerűen ismerte volna az egész Lukácsot, és úgy szerepelt, mint Lukács-apostol. Azért hangsúlyozom, mert Németh Lajos, aki különben értelmes embernek látszik, írt egy utószót a könyvem magyar fordításához — nagyon értelmes tíz-tizenkét oldalt —, és abban Lucien Goldmann úgy jelent meg, mint egy fontos jelenség. Hausemak ez a könyve ezelőtt húsz vagy huszonöt évvel íródott, amikor még Lucien Goldmann nem volt. Mintha ez bármit változtatott volna a dolgon. Ha Lucien Goldmann ezelőtt ezer évvel élt volna, akkor sem lett volna semmi hatással az én könyvemre, és akkor sem vettem volna meg. Dacára annak, hogy Lucien Goldmann egy tehetséges és okos ember volt. De hát ki nem tehetséges, ki nem okos ma? Mindenki. Vannak ilyen legendák, és ennek a beszélgetésnek, ha van valami értelme, az csak az, hogy én a tudásomhoz képest ezeket a legendákat próbáljam elválasztani attól, ami történeti tény. Most Mannheimre térnék vissza. Lukács és Mannheim között elhidegült a viszony, és ez tény. Hogy mi volt ennek oka, az nem egészen világos. A legvalószínűbb, hogy polgári dekadens embert látott benne, aki egyszerűen nem felelt meg azoknak a várakozásoknak, amelyeket hozzá fűzött. Nem lehet föltételezni, hogy azért szakadt el tőle, 112
