Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Nagya Csaba: Előszó

Bölöni 1910-ben lett az akkor induló Világ című napilap munkatársa. Ez a fórum Itóka számára is megnyitotta hasábjait, és ettől kezdve egyre sűrűbben jelentek meg benne a francia írókról, festőkről és politikusokról készített portréi. A levélnapló jól érzékelteti Bölöninek azt a törekvését, hogy mind több ötlettel lássa el a pályán még mindig kezdőnek számító barátnőjét, továbbá azt is, hogy miként csiszolta Itóka stílusát.

A levélnapló 1912. júniusában megszakad, ugyanis mindketten Budapesten telepednek le. Közel negyedszázados emigrációjuk 1920 tavaszán kezdődik, amikor Bécsbe költöznek, és mindketten a Bécsi Magyar Újság munkatársai lesznek. Rövid berlini tartózkodás után ifjúságuk emlékekkel teli színterén, Párizsban telepednek le. Itóka ekkor lesz a Société des Gens de Lettres tagja, és irja meg a szobrászművész Bourdelle-ról szóló könyvét Visage de Bourdelle címmel. Bölöni ugyancsak ekkortájt fog bele legnagyobb hatású műve, Az igazi Ady megfogalmazásába.

1945 novemberében mindketten visszatérnek Budapestre, ahol Bölönit csakhamar hágai nagykövetté nevezik ki. Hazatérésük után Itóka megbetegszik és 1951. augusztus 26-án elhuny. Bölöni 1959. szeptember 11-én követi társát. Szolgáljon ez a kis kötet tiszta törekvéseik mementójaként.

NAGY CSABA

8