Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Munkatársnak szerződtettek egy induló új laphoz, a szabadkőművesek radikális újságjához. Sok kínlódásom, tanulásom, munkám és gyötrődésem után végre egy hely, hová örömmel bejutottam. Ez a dolog most már egészen véletlenül esett, én rég lemondtam róla. Annál nagyobb dolog nekem, mert tisztességes pozícióba juttat: 300 korona havi fizetést kapok, francia lapokat feldolgozó munkatársuk leszek, s Yartin, Nyitrai József mellett kritikusuk. A lap 29-én indul, címe: Világ. Munkatársai: Gerő Ödön, Jászi Oszkár, Nádai Pál, Pásztor Mihály, Szemere György, Erényi Nándor, Párizsból Ady Endre s még mások, kiket te nem ismersz a nevükről sem, de mind elsőrangú emberek.

Bp., március 17.

Bp., március 21.

Anatole France útjáról legjobb lenne egy pontos naplót vezetned: beírhatnád, mit láttatok, merre jártatok, miket beszélt, te miket láttál. A pozícióm tisztességes, az új lap az ország érdeklődésében áll. Nem vadul előre törtetni, de óvatosan megcsinálom náluk magamat. Igazán az öreg Révésznek köszönhetem a dolgot. Oly kétségbeesett voltam, hogy egy lépést sem tudtam tenni. Különben a redakciókban nagy háborúság van mindenfelé: a Pesti Napló egészen szétrobbant, egész új a szerkesztősége. A Nap is, a Pesti Hírlap Molnár Ferenc és Heltai Jenő kerültek be, s most robbantják szét Porzsoltékat.

A[natole] France regényét visszavettem a Népszavától, s a Világnak adom át, itt kétszer annyit is kapok érte.248 Ha neked semmi rossz érzésedbe nem kerül: nem tudnád-e rávenni az öreg Anatole France-ot, hogy akár pár soros írást küldjön a meginduló lapnak, mely Magyarországon indul harcba a maradiság, az emberi oktalanságok ellen a kultúráért. Egy olyan országban akarja felszabadítani a lelkeket, hol most özönlenek szét a Franciaországból kiűzött kongregációk förgetegei, leggazdagabb a papság, kivételes hatalmú a földesúr, legdühösebb a buta nacionalista gőg, legelhagyottabb az igaz tudomány. Szóval, ha pár szót beszélnél neki Magyarországról s arról, hogy egy ilyen radikális, a szabadkőművesség erejéből induló, antiklerikális, művelt újság nálunk mit jelent, s mit jelent az, ha ő, pár sorban is, ír nekünk valamit: nem hiszem, hogy meg ne tenné.249

Nápoly, március 21.

Búsan kocsikáztam ki Posilippre a jó öreg Anatole France-szal, aki figyelmes és gyengéd hozzám. Sütött a nap, sziporkázott a nápolyi öböl mélységesen kék vize. Úgy látom, ezt az embert bántja a tudatlanságom,

248 „A pingvinek szigete” c. regény 82 folytatásban jelent meg a lap márc. 30.—júl. 2. közötti számaiban.

249 Anatole France nem írt a Világnak.

86