Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)
Nagya Csaba: Előszó
borozgatás közben fogott e tréfás névcsináláshoz, az Itóból nyomban Itóka lett, utalva ezzel egy hasonló nevű japán márkira. Viszonzásként, hivatkozva Ady incselkedő, olykor gonosz gesztusaira és szeszélyeire, Itóka ekkor nevezte el őt Belzebubnak, amely nevet a költő kevélyen viselt. Bölöni ugyancsak meleg szavakkal emlékezik meg első találkozásáról Itókával, amikor későbbi felesége Szenvedések könyve (Bp., 1957) című müve második kiadásának előszavában így ír: „Párizsban ismertem meg őt, finomságánál csak jósága és lelki nemessége volt nagyobb, s ezeknél is nagyobb: egyszerűsége, ami vagy elkápráztatta, vagy megdöbbentette az embereket.” Az Itókánál kilenc évvel fiatalabb Bölöni György Szilágysomlyón született 1882. október 30-án. 1903-ban érkezett először Párizsba, hogy folytassa jogi tanulmányait. Itt ismerkedett meg földijével, Ady Endrével, akinek ő mutatta be a francia fővárost. Ettől kezdve együtt jártak kiállításokra, együtt sétáltak a parkokban, és együtt olvasták a francia lapokat is, amelyekből Ady számos tudósítása ötletét merítette. Szemléleti rokonságuk és szilágysági voltuk csakhamar barátokká tette őket, így nem csoda, hogy a költő beavatta őt a Léda iránt érzett szerelmébe, Bölöni pedig elárulta a költőnek, hogy miféle érzelmek fűzik az akkor még férjes asszony Itókához. 1906 nyarán aztán be is mutatta őket egymásnak, és ettől kezdve Itóka nem csak Ady, hanem Léda bizalmasa is lett. Bejáratos lett a Diósi házaspár rue Levisen lévő lakásába, és rajta keresztül bonyolódott a két szerelmes titkos levelezése is, amelyet Diósi Ödön tudta nélkül folytattak. Tanúja lett tehát a „héjjá nász” megannyi állomásának, az idilli napoknak épp úgy, mint a parázs veszekedéseknek, majd kibéküléseknek is. Ezekről aztán igyekezett részletes beszámolókat küldeni az éppen Budapesten tartózkodó Bölöninek. Itóka és Bölöni kapcsolata véglegesen csak e levélnapló időhatára után rendeződött, vagyis miután Kozmutza Kornél 1912-ben végre beleegyezett a válásba, így 1913. január 20-án, közel kilencévi szerelem után a két fél végre házasságot köthetett egymással. Ne feledkezzünk meg tehát arról, hogy Bölöni és Itóka levelezése ezen idő alatt szerelmük egyetlen forrása volt. Ennek megfelelően beszámolóik értelemszerűen mellőzik mindazon részleteket, amelyek bármelyikükre rossz fényt vethetnének. Hiányzik belőlük például Bölöni és Ady borozgatással teli éjszakáinak leírása, és említetlenül maradnak kettőjük közös nőismerősei is, míg Itóka mindvégig semlegesíteni igyekszik Anatole France hozzá fűződő gyengéd érzelmeit. Az újságírónő 1909-ben ismerkedett meg a francia íróval, amikor interjút készített vele. Kapcsolatukból csakhamar barátság lett, és Itóka közel egy évig mint titkár működött France mellett. Ebből a minden részletében máig ismeretlen kapcsolatból, illetve a nagy francia íróval tett 1910-es olaszországi utazásából született meg később Promenades d'Anatole France című kötete, amely 1924-ben, igaz, Kémeri Sándor álnéven, magyarul is megjelent Anatole France barangolásai címmel. 7
