Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Párizs, január 23.

Meghűltem, fekvő beteg vagyok. Nagy lázaim vannak. Nem bánom, sőt szeretem tarka, bolond, szép álmaimat, amelyek puha, gyors szárnyakon messze elvisznek a Szajna mellől.

Bandi megérkezett. Léda asszony, szokása szerint, titkolta néhány napig. De tegnapelőtt kocsizni voltak, és jártak nálam is. Belzebubot kérdezgettem maga felől. Rosszakat mondott. Azt, hogy még mindég és nagyon is St. Sébastien. Aztán elmondott mindent Lajos öccse ügyéről, és azt, amit maga értük tenni akart, és amiket tett is.

Párizs, január 24.

Minden a régi, Bandi és Léda asszonyék is. Én szamár vagyok, amiért még mindég tud fájni, ha rosszak és gúnyolódok velem. Nem történt semmi különös, de bántanak az apró durvaságok s az ízetlen tréfák. Nem baj! Sok a dolgom, ritkán fogom őket látni. Olyankor csak, ha meglátogatnak. Belzebub ugyan hiányozni fog, mert jobban szeretem, mint érdemli.

Bp., február 4.

Banditól, Léda asszonyéktól semmi jóságot, figyelmet, rokonszenvet ne várj: hadd el őket, s ha ők felkeresnek, rendben van addig, de igazán nincs értelme, hogy az ember, akár te, akár én, mulatságos játékszerük legyen, és kitegye magát az ő durva, figyelmetlen hecceiknek s tréfáiknak. Mert mondanom sem kell, hogy a párbaj dolgából egy szó sem igaz. Igazán szívtelenség kell hozzá, hogy téged - mikor minden bajjal ver az élet - még ilyenekkel is izgassanak. Szeretnék különben tudni még egyet s mást róluk, s arról, hogy mint történt az egész dolog, hogy megmondhassam hazánk nagy fiának is a véleményemet.

Ami Czóbelt illeti, mondottam s figyelmeztettelek mindég, hogy paraszt és durva fiú. Óvakodnod kellett volna tőle, bármiért is (az én szőnyegemért bizonyára) akartál vele érintkezni. Különben jól van. Én még nem írtam neki, hogy hozzád menjen fel, de nem is írok. Szívességet érte pedig nem teszek, senkiért sem a világon, mert egyszerűen nem érdemes.

Párizs, február 12.

Nagyon érdekes volt a Phalange bankettje. Gyönyörűen beszélt Paul Adam189 és mások mindarról, amit mi nagyon szeretünk: nagy könyvekről, nagy versekről. És én mindent jól hallhattam, figyelhettem, mert a leg189 Paul Adam (1862-1920) író, szimbolista költő.

63