Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)
Levelek
Párizs, július 21. Most jöttem haza egy pompás kis kiállításról, melyet Párizs város könyvtárában rendeztek a romantikus korszakából. Bandival jártam ott meg Léda asszonnyal. Őket aztán szabadjára hagytam a Bois-ban kocsizni (vagy másfelé szórakozni). Tegnap este homárra hívtak fel Dodóék, s Bandival elillantunk hamarosan a kis bárba pityizálni, s néki pénze lévén, nem lehetett vele bírni, míg fel nem kerekedtünk a Rabelais-ba megint. Nagyon részeges, lumpos fiúk vagyunk, s oly konokul titkoljuk Dodóék előtt, mintha legutóbb is elkövettünk volna egy apagyilkosságot.- Aztán Itókának egy szót sem az éjjeli mászkálásokról - mondta Bandi, gondolván, hogy én is úgy sunyitok és labirintus utakra járok előtted, mint ő Léda asszony előtt.- Hát már miért ne? Itókának úgyis elmondom! - mondtam neki. Jövő hónapi utazásunkat álmodoztam s találtam egy jó helyet Belgiumban, Ostende felett: Heist. Czóbel volt ott tavalyelőtt vagy még régebben. Dicséri, hogy szép hely, nem nagy s nem drága. Párizs, július 28. Az öreg Révész dolgában most délután megyek a nagykövetségre. Léda asszonynak most délben érkezett a húga, Bubi, Velencéből.156 Estefelé felnézek hozzájuk. Párizs, december 17. Hétfőn reggel, amikor éppen készültem postára vinni az öreg Révészhez írt levelem, Mr Lenoble, a maga házigazdája állított be hozzám. Azért jött, úgy mondta, hogy felajánlja magának a szolgálatait mint ügyvéd. Éppen Charles Móricé jött hozzám, hogy együtt menjünk el Maillard Rodin conférence-ára157 a Musée Luxembourg-ba. így ismerkedett meg Mr Lenoble Móricé barátunkkal, aki meghívta a conférence-re és később a „diner du quatorze”-ra. A conférence érdekes, baráti beszélgetés volt. Szépen, meleg szavakkal mondta el Maillard mintegy 50 hallgatójának mindazt Rodin művészetéről, amit mi is megláttunk és megéreztlink már régebben. Bráncusi és Mme Frachon is ott voltak és összebarátkoztak a maga legendás házigazdájával. Mint a múltkori „diner du quatorze”, olyanformán folyt le ez is, de most én voltam a Présidente,158 Móricé szívességéből, aki nagyban kurizál most nekem a Luceafărul159 kis honoráriuma miatt, és azon reményben, hogy fogok írni talán az „Amis de 156 Brüll Berta mindössze hét-nyolc napig tartózkodott Párizsban. 157 Előadására. 158 Elnöknő. 159 Román újság. 55
