Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)
Levelek
igyekeztem természetesen még udvariasabb és gavallérosabb lenni. (Az első nagy összekoccanás délben, asztalnál, neveztetvén Bandi egyszerűen szemtelen, neveletlen parasztnak, amiért Dódénak egy kérdésére nem felelt, s amiért ebédnél rájuk sem néz, csak velem beszél.) Értsd: te is szemtelen, neveletlen paraszt vagy, mert te meg nem velünk, hanem Bandival beszélsz! Ezt Léda asszony mondotta, szikrázó szemekkel, Dodó pedig hozzá dörmögött. Bandinak rángatódzott az ajka, s azt hittem, ott elájul, s aztán három napig csakugyan rájuk sem nézett, olyanformán, hogy eljött, evett, ivott, dolgozott, egy-két szót megeresztett s elment. Mutatván: lásd, ilyen a neveletlen paraszt, s ilyen neveletlenül fizetek vissza azért, mert ilyen neveletlen voltál. Nekem aztán panaszkodott: „Rettenetesek ezek, Adél most még rám szabadítja ezt a komisz embert is. Megmondtam neki, hogy velem most így nem lehet bánni. Ideges és beteg vagyok, aztán meg király lennék akár merre megyek, itt is, Pesten is, otthon is, hol az apám meg sem mer mukkanni, ha lát - s itt pedig csak nem fogom tovább tűrni a Diósy Ödön úr szemtelen konfidenciáját”. Haza akar utazni, ha megjön a pénze (persze, hogy nem utazik), ámbár ez ma már nála könnyebben megy, mint régen. Tegnap este aztán korán elillantunk, s jártunk jobbra-balra kis táncoló párokat nézni, de nagyon lagymatag volt mindenfelé a mulatság. Aztán fellebbentünk a Montmartre-ra, pár percre a Rabelais-ba is, aztán jobbra-balra apró, lumpos kis bárokba, s volt fél három, gondolom, mikor kissé pityókásan haza kerültem. De nem sokat ért az egész mulatozás, Bandi a rossz kedvét akarta feledni, én pedig ki akartam rázni magamból az elromlott délutánjaimért és napjaimért belém gyűlt bosszúságot. 14 juillet150 hát semmi sem volt, pedig úgy vágytam volna legalább délután kikukkantani a városba - nem mulatni, hanem úgy szétnézegetni olyan helyeken, ahol két éve veled jártunk. Dodót szerettem volna ezért hasba rúgni, amiért ebben megzavart s meglopta az álmaimat is. A Boulevard Montparnasse-on vásároltam s átnéztem, mit csinálnak a fiúk. Nagy szomorúságban kaptam szegény Ervint: kis húga, Ibiké megszökött hazulról valami jóképű fiúval. Janika haza utazott már előbb, rendbe szedni a leány ügyeit. Nagyban dolgoznak, hanem rettenetes, miket csinálnak, kapkodnak jobbra-balra s minden dolguk merde,151 merde, merde. Ezért sajnáltam mégjobban Ervint. Az öreg Rodin ma írt: megkapta a bort az én nagy örömömre, s köszöni illedelmesen, Charles Móricé tollával.152 150 Július 14., a francia nemzeti ünnep napja. 151 Szar. 152 Rodin mintegy 50 rajzából Bölöni rendezett kiállítást a Nemzeti Szalonban. A művész bemutatkozásáról a hazai lapok alig emlékeztek meg, rajzaiból a magyar állam egyet sem vásárolt meg. Rodin előzékenységét Bölöni egy kis hordó kémeri aszúborral köszönte meg. Vö. Friss 631. 53
