Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Bandi mondta: ezt nagyon jó néven vették Diósyék. Én pedig láttam az arcán, hogy ők igazán nem valami jókat mondtak felőlem, és vigyázatla­nok is voltak. Ennek az észrevételemnek semmiképpen nem adtam kifeje­zést. Csak engem bántott. Úgy hiszem, ennek valami leleplezgetésére Belzebub még azt is mondta: „sok nagy hazugságai és szemtelenkedései közt Linka állította: te bíztad meg, hallgassa ki őket, és mivel te már nem vagy oda járatos, tőle kívántad az információkat tetteikről, beszélgetésük­ről”. Szerettem volna befogni Belzebub száját, hogy ilyen utálatos dolgo­kat ne is mondjon el nekem. De csak hallgattam nagy búsan. Reggel itt volt Dodó. Üzleti ügyben, de velem is beszélgetett. Megkö­szönte, hogy azt a csúnya levelet elküldtem neki, és megismételte Belze­bub mondásait. Rossz volt hallani. Elmondta azt is, hogy a kidobott Linka elment a konzulátusra panaszkodni. Ma kapott onnan Dodó levelet. Hív­ták. Elmegy, de igen bosszankodik. Milyen kellemetlen, hogy ebben a csúnya dologba engemet is belekevernek. Tegnap a kis kávéházban írtam Rodinnek.19 Vasárnap talán kime­gyek. A kapitányék (Bandesson)20 már kétszer meghívtak vacsorára. A generálisukkal és valami francia íróval akarnak megismertetni. Nem mentem el. Bp., január 16. Pár napig reménykedtem, hogy lesz valami a rövid idő alatti visszautazásomból. Ma azután vége! Fuccs. Fent jártam Lippich-nél,21 a főfarizeusnál, és nem adnak 19 A századfordulón számos magyar megfordult Auguste Rodin meudoni műtennében, írja Kunffy Lajos (1869-1962) festőművész, aki évtizedekig élt Párizsban: a festők közül Basch Andor, Előd Karola, Hatvány Ferenc és Kandó László, továbbá Ritoók Emma író­nő és Jászi Oszkár is. (Kunffy L.: Visszaemlékezéseim. Kaposvár, 1981. 65.) Bölöni már első, 1903-as párizsi útján megismerkedett Rodin művészetével: a Luxembourg Múze­umban látott Csók-ból „tanultam meg, hogy mi az igazi szobrászat” - írja emlékiratában (Friss 627.), de személyesen csak később, Itóka révén találkozott a művésszel. 20 Kilétét nem sikerült megállapítani. 21 Koronghi Lippich Elek (1862-1924) a Magyar Országos Képzőművészeti Tanácsban és a Műemlékek Országos Bizottságában betöltött tisztsége mellett - 1913-as nyugalomba vo­nulásáig - a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ösztöndíjak ügyében is döntő ügy­osztályának főnöke volt. Itóka hagyatékában fennmaradt levelei arról tanúskodnak, hogy rokonszenvvel figyelte a fiatalasszony századelőn merőben szokatlan önállósodási törek­véseit és irodalmi ambícióit. A kultuszminiszter 1906-1910 között Apponyi Albert gróf (1846-1933) volt. Bölöninek nem sikerült elérnie, hogy a minisztériumtól ösztöndíjat kapjon, így csak augusztusban térhetett vissza Párizsba. 16

Next

/
Thumbnails
Contents