Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

a kezét, még nem tudni, mi lesz vele. Én azt hiszem, megmarad éppen olyan rossz, nyegle, csont és velő nélküli újságnak, mint eddig.

Megjelent a Maeterlinck-kötet: a virágokról és a szegényekről, miket együtt fordítottunk.321

Bp., január 16.

Révész, mióta direktor,322 még gondterheltebb. Napokig telefonálgatunk egymásnak, mire összejövünk egy randevúra, s akkor oly szomorú, ideges, lehangolt és használhatatlan ember, hogy semmit el nem végzünk egymás között. Pár nap óta azt beszéli, hogy „végleg leszámol” Adyval. Nem tudom, mit mesterkedett Belzebub. Nem irodalom miatt. Ebben újra scéna volt Ady: Hatvanyval kikapartatta a gesztenyét, s amikor az bajban volt - beteg lett Érmindszenten, s fel sem jött Pestre.

Az Atheaneum elintézte Calmann-Lévyvel a fordítás ügyét.323 400 frankot fizettek érte. Már meg is vették.

Párizs, február eleje

Megint búslakodom, mert a „Soeur Candide” egész rendes kis cikkemnek levágták fülét, farkát, és megmetélték egy kis hímek.

Küldöm a Comoediába Lenéru324 darabját: ez olyan rövid és a díszletei oly kevésbe fognak kerülni, hogy az öreg Révész bátran előadathatja. Ha lehet, szeretném a nálam lévő Pierre Mille-darabokat is elküldeni Révész színházának. Ha nem is elsőrangú, de bizonyosan sokkal jobb lesz a hirdetett szerzők darabjai nagy részénél. A három könyv, amiről írok: Pierre Mille „Anthologie des humoristes contemporains”, Victor Margueritte „Les Frontieres du Coeur”, aztán Arthur Meyer „Ce que je peux dire” könyve, mely folytatása a tavalyi „Ce que mes yeux ont vu” memoárjának.325 Úgy gondolom, ezek éppen a B. H.-nak való dolgok lesznek.

321 A szegények kincse. Ford. Bölöni György. Bp., Révai, 1912.

322 Az Új Színpad 1912 márciusában nyitotta meg kapuit, vezetője Bárdos Artúr és Reinitz Béla volt. A vállalkozás elegendő tőke hiányában májusban csődbe ment. A színházat Bölöni tévesen a Ferenczy Károly alapította Intim Színpaddal azonosítja. (I. m. 353.)

323 A pingvinek szigetéről van szó.

324 Nincs tudomásunk Marie Lenéru (1875-1918) darabjainak hazai bemutatásáról.

325 Pierre Mille: Anthologie des humoristes franpais contemporains. Paris, C. Delagrave, 1912; Victor Margueritte: Les Frontiéres du coeur. Paris, E. Flammarion, 1912; Arthur Meyer: Ce que je peux dire... La dame aux violettes... Salons d'hier et d'aujourd'hui. La comtesse de Loynes... Vers la mort... Paris, Plon-Nourrit, 1912.

119