Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Ezt nekem minden arcrángatás nélkül, nyugodtan végig kellett hallgatnom, mint egy békának. Egy szót sem szóltam utána. Hanem elképzeled úgyis, hogy annál is inkább mar és kínoz?

Az élet folyik csendesen; vágyakban áll érted, tehozzád. Délelőttöket Adyval vagyok, együtt reggelizünk egy kis korcsmában, és ő indul Léda asszonyához.

Párizs, július 5.

Tegnap délután Adyval és Léda asszonnyal voltam együtt. Szürke eső esett és a Bois-ba kikocsiztunk. Felhúzattuk a kocsi fedelét, s amint hátul ültünk hárman az ülésen, egymáshoz simult önkéntelenül az a két ember, és éreztem, hogy milyen boldogok. Az eső szakadni kezdett, lassan ballagott kicsi kolompjával fáradtan a ló, szél jött, és az Acacias-soron, a nagy akácok alatt zörgette és szétszórta a sárga faleveleket. Szomorú voltam így nagyon. Alig szóltam pár szót, messze kószált minden gondolatom. Behúzódtam a kocsi bal sarkába és téged font át a bal karom.

Ady levelezőlapja igazán csak a véletlen dolga volt. Gondoltam is reá egy percig, hogy fel nem adom, mert téged bánthat. De aztán olyan elrendezettnek tartottam az ügyet, hogy nem is gondoltam e kavarodásra. Nála voltam fent, és a levelezőlapjai közül egyet írtam neked. Kérdeztem tőle, hogy - neked írok - nem írja-e alá. Erre aláírta, és még oda írta azokat a sorokat is. A neki szóló levelezőlapot ma reggel kaptam, de nem adom át és nem is szólok róla neki semmit.5 Majd beszélsz vele, mikor hazajössz vígan, bohón, és rendben van az ügy. Vagy rám bízod az egészet, és én elintézem.

mellyel már az első találkozásukkor szembesült: „Ady csak Budapestről, budapesti dolgokról, írókról, művészekről [kiemelés tőlem - N. Cs.] beszélt. Tréfált, gonoszkodott, csillogtatta harapós fehér fogait, nekividult saját fiatalsága nagyszerű erejének.” (Itóka 33.) Ady intrikáló szokása, melyért Itókától a Belzebub becenevet kapta, a későbbiekben még számos konfliktus forrása lett. Egyik „tréfája” miatt 1911 januárjában mintegy másfél évre meg is szakad a kapcsolata Bölöniékkel. Bizonyára erre utal Itóka, amikor idézett emlékező cikksorozatában többször is visszatér Ady e vonására: „Belzebuboskodik, játékos gyermekesen gonoszkodik, intrikál. Találékony a válogatott kínzásokban, amikkel szadista módon meggyötör... Ennek aztán sátánian örül, nem egyszer ez a fő mulatsága, Léda asz- szony korholja az ilyesmikért. De Bandika nagyon kedves könnyedsége, amivel zsonglőr ügyességgel belém döfködi az éles kis tőröket, őt is megtéveszti néha, és együtt mulat az én rovásomra, a kegyetlenkedni szeretővel”. (Uo. 46.)

5 Bölöni arra a jún. 30-án kelt képeslapra utal, melyen Ady a következőket írja: „Nagyon vágyik találkozni, megismerkedni, üzeneteket hoz s kereste ismeretlenül nagy híve: Ady Endre”. (Az igazi 95.) Itókának Bölöni levelére adott válasza nem maradt fenn, csupán egy pársoros képeslap, melyen ridegen elutasítja az Ady hozta üzenet meghallgatását. (PIM)

11