Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Bp., január 31.

Nyugodt lehetsz: amit Bandi csinál csak a te bosszantásodra - csúnya szemtelenség. Talán ismersz még, becsülsz még, és akkor nem hiheted el, hogy igaz.

Bp., február eleje

Sajnálom, hogy túlságosan erős voltam Léda asszonyékkal, de egyszer már végét kellett vessek ezeknek az örökös hecceknek, piszkálódásoknak; Léda asszony megköveteli a maga számára mindenkitől a figyelmet, a túlfigyelmet mindég, de ő bánthatott, sérthetett téged s engem is: elnéztük neki. Amit most csináltak ezen a kártyán, annak az atmoszférája olyan undorító, olyan gennyesen bűzös, hogy nem tudtam eltűrni. Sajnálom, hogy túlságosan bántottam, de nem bánom, ha vége ennek a felemás barátkozásnak. Jobb így. Dodótól válaszul goromba és szemtelen levelet kaptam. Ezt is elintézem. Bandi azt írja, hogy ő nem kapta meg a levelemet: lehetséges, neki is válaszolok. Most már szánom szegényt, és rólad jó tudnom, hogy nem vagy közöttük.* 306

Párizs, február 5.

Rettenetes ennyire egyedül élni éppen Párizsban, ennyi ember közt. Egy lélek sincs, aki jó lenne hozzám. Léda és Bandi tréfája, mely csúnya és könnyelmű volt, mint ő maguk, borzasztóan megrázott és elkínzott.

Ma délelőtt a Louvre-ban jártam. A túlsó parton jöttem hazafelé, mert Georges Cainhez kellett felmennem. Cikket írok a Camavalet Múzeum új osztályáról, és ő az igazgatója. Szívesen fogadott és mindent rendelkezésemre bocsátott.

szilveszter miatti viharokat megelőzze, Itóka füle hallatára „saját történeteiben engem tett meg hősnek - írja Bölöni -, aki csak óvó kísérője voltam”. A durva tréfa következtében Bölöniék és a Diósi házaspár, valamint Ady között hosszú időre megromlott a viszony, csak 1912. május közepén békültek ki egymással. Hogy Léda féltékenységének volt-e alapja, nem tudjuk. Berta szerint Marthe „indifferens kis nő volt, igen szerény és jó modorú nő... még szépnek se lehetett mondani”. (Kovalovszky III. 153.)

306 Léda, Itóka, Diósi és Ady közös lapot írtak Bölöninek, amelyen „Ady az ugratásait pesti kitalált kalandok mesélésével folytatta”. (Az igazi 343.) Válaszul Bölöni felháborodott hangú levelet küldött Lédának, akinek e lapra írt megjegyzései arról árulkodtak, hogy kedvét lelte az „ízetlenné vált tréfában”. E levelet, valamint Diósi válaszát nem ismerjük, csupán Ady barátjához intézett sorai maradtak fenn, melyben minden felelősséget elhárít magától: „Úgy látom, hogy dicskedve emlegetett nobilitásod, úri voltod, ízlésed, sőt temperamentumod ellenére, másnak kártékony szuggesztiója alatt cselekedtél; igazságtalanul, brutálisan... Se ellened s védenced ellen senki egy szemernyit nem vétett, sőt.” (Lev. II. 133.)

112