Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Colette Willyt még nem láttam, se Mme Andoux-t. Léda és Bandi tegnap nálam jártak és hoztak nekem virágot. Valószínűleg érezték, rosszak voltak hozzám, de lásd, ők nem tudnak mások lenni. Bántja a büszkeségemet, hogy írtál nekiek dorgáló levelet, mert én nem akartam, hogy rossz, féltékenykedő gondolataimat tudják. Tréfára vettem. Csak neked, egyedül neked sírtam el. Igazán rosszul tetted, hogy írtál nekiek. Most ellenségeim lesznek, amiért neked panaszkodtam. Rosszak, amilyenek, de még így is jobbak voltak nekem a semminél. Aztán ezeken az apró szúrásokon kívül mondanak jót is felőled, mert téged szeretnek, csak engemet akartak bántani.

Párizs, február 7.

Ma találkoztam Léda asszonnyal, aki inasának307 ment cipőt venni. Szólt leveledről, amelyet nagyon zokon vett, és hogy megmutassa, hívott fel hozzájuk. Felmentem, mert nem akartam gyáva lenni, és tudni is kívántam, mit írtál. Igazán csúnya levél, nem értem, hogy voltál képes ilyet írni. Bandi nagyon haragszik reád. Dodót nem láttam (mert csak pár percig maradtam, és úgy jöttem el tőlük, hogy oda többé be nem teszem a lábamat), de Léda asszony mondotta, hogy nagyon el van keseredve ellened és sajnálja, „hogy valaha házába fogadott”. írni fog neked és a szemedre veti, hogy miért nem a férfiakhoz fordultál, hozzá vagy Bandihoz (aki tőled levelet nem kapott), hanem éppen az asszonyhoz. Léda asszony azt mondotta, ha én irántami gyöngédségből fortyantál fel, akkor erre nem most, de régen lett volna alkalmad, most a saját gőgöd van megsértve, és csak én bíztattalak fel neki ilyen undok levelet írni. Erre már Bandi is kontrázott, hogy igazán csúnya volt tőlem tégedet ellenök lázítani, felbujtani. És hogy legyek elkészülve reá, hogy ha ezentúl is, mint „mostanában”, tégedet tőlem el akarnak távolítani, ő nem fog többé nálad védeni és szépítgetni engemet. Mert vannak ám a te közeledben vagy hozzád tartozók, már nem emlékszem, hogy mondotta, akik nagyon ellenem vannak. Nagyon hidegen feleltem, hogy igazsággal senki ellenem nem lehet, és hogy tőled én semmit nem kívánok, hát nekem ártani nem lehet, különben lázításról, felbujtásról szó sincsen, megírtam ugyan neked, amiket ő Marthe-ról mondott, de, mint ahogy igaz is, nem hittem, hogy te ezért éppen Léda asszonynak ilyen levelet írj. Simán ment a dolog, de forrt az elkeseredés mindnyájunkban. Bandi azt mondotta, nem tudja, hogy fog veled alakulni a dolog, de azt hiszi, az én meggondolatlanságomért örökre

307 Diósiék 1910 nyarán fogadták fel Tika Sándort (18887-1969) inasnak, aki - állítása szerint- 1914-ig állt szolgálatukban. Emlékeiről 1. Kovalovszky III. 340-51.

113