Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

gyök, szeresd te is, legelgyengültebb pillanatai jönnek az életének, a határozatlanság, a gyöngeség - nem szabad ilyenkor elhagynunk.

Párizs, január 18.

Most fejeztem be a Mirbeau cikkemet. Sokat olvastam könyveiből, sokat kínlódtam, amíg valahogy össze tudtam ütni. Nem szeretem. Mirbeau, mióta orvosánál itt bent járt, Párizsban, és én meglátogattam, rosszabbul lett. Ügyvédjével, aki a te volt házigazdád, találkoztam, és ö mondta, tőle jön, Mirbeau-tól, aki hirtelen rosszabbul lett. Féltik az életét is. Poissy közelében, Cheverchemont-ban (kicsi falu) lakik, szép kertes villában. Még vasúti állomása sincs. Triel [a neve] ennek a csendes helynek, mely egy órányira van Párizstól. Ha gondolod, csináljon Révész egy kis hírt belőle a lapjának.

Most írok Blériot-nak. A regény dolgában is eljárok. Voltam a diner du 14-on, Rodint ünnepeltük, talán erről írok a B. H.-nak. A Salon d’Automne-cikk a vasárnapi számban az enyém volt.

Léda asszony is volt nálam tegnap meg Bráncusi. Szegény Léda asszony nagyon bús és vágyódik Bandira, hozzám jó és figyelmes, mint soha sem volt még, mintha most értené nehéz és szomorú életemet.

Párizs, január 22.

Két cikket és apróságokat küldtem a B. H.-nak. Neked is elküldöm a még hátra lévő kis fordítást, talán holnap vagy biztosan holnapután. A Népszavát a Mirbeau-cikkemmel még nem kaptam meg, ha lehet, kérnék két példányt belőle, de az egyikből csak a cikket vágd ki. Holnap utána nézek az említett regényednek és a Burghardt-könyvednek303 is. Rövidek a napok, és bárhogy igyekszem, nem tudok annyit végezni, amennyit akarnék és kellene.

Tarts ki szegény Bandi mellett, szeretem én megcsúfolt, szomorú, csúnya élete miatt is. Légy jó hozzá, ha ott lennék, segítenék én is neked vigasztalni és talpra állítani. De Léda asszony ügyébe talán ne elegyedjél bele, ezt igazán csak ők ketten tudhatják elintézni. Sajnálom ezt a szerencsétlen, héjjá természetű asszonyt is, aki búsul Bandi miatt, de nem tud hozzá jó lenni, szépen és nemesen. Néha olyan érthetetlen komédia nekem az egész élet. Miért nem tudnak jók, igazak, egyszerűek lenni az emberek? Mire való az életbe erőszakkal bele hozott sok ostoba komplikáció, mikor nyugodtan, örülve annak a szépségnek, amiket nyújt, lehetne eltölteni ezt az úgyis oly rövid életet? Én nem tudnálak szerelemmel szeretni, ha Ban303 Talán Max Burkhardtról van szó, akinek Clo méltósága c. regénye 1912-ben jelent meg Adorján Andor fordításában.

110