Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Blériot-cikkednek298 tegnap este korrigáltam meg a levonatát az öreg Révésszel. Jó hosszú lett, négy hasáb és szép cikk, csak az a kár, hogy az én utasításaimat figyelembe nem egészen vetted, például a statisztikai adatokra vonatkozólag. A Mirbeau-cikked Révésznél van, ha ő nem használja - de azt hiszem, használja -, elhelyezzük majd másfelé. Révész kér, hogy egy-két hónapig ne írd alá a B. H.-os cikkeidet (mint most a kiállításost),299 mert zavart okoz neki a Népszavánál.

Bp., december 22 . körül

Dodó jól van, Berlinből írt. Banditól most kaptam táviratot: este érkezik fel Mindszentről.

Bp., december 18. körül

Bp., december 26.

Tábori levelét, amelyet neked írt, megkaptam.300 Azt ajánlom, hogy ne bízd rá sem az életrajzodat, sem a fényképedet. Én ugyan nem tudom, mit beszélt veled és mire kellenének ezek neki, hanem ha a párizsi magyar nevezetességek között akar felvezetni az a barom, akkor igazán jó lesz tartózkodni tőle.

Bandiról nem tudok semmit, amiről itt írnak, az már régi csacsisága.

Karácsony estét ott dolgoztam át a szerkesztőségben egy óráig, akkor Kemstok hivott fel magához.

298 Kimeri Erzsébet: Látogatás Blériot repülőgépgyárában. Beszélgetés Blériot-val és magyar mérnökével. Népszava 1910. dec. 25. 306. sz. 38-40.

299 Kozmutza Komélné: Nemzetközi kiállítás Párisban. Budapesti Hírlap 1910. dec. 8. 291. sz. 6-7. Mivel a lapba Bertha Sándor, Lakatos Imre és Félix de Gérando is küldött olykor tudósításokat, nehéz a névtelen cikkeket azonosítani. Feltehetően Itókától származik a dec. 8-i és a 23-i számban olvasható, Zenei élet Párisban c. beszámolók, valamint a dec. 24-i számban megjelent Az Opéra Comique válsága c. írás.

300 Tábori Kornél december 8-án, Diósiékkal és Itókával közösen írt, Bölöninek címzett képeslapjának hangja arra enged következtemi, hogy a két újságíró között baráti vagy legalábbis szívélyes viszony volt. (OSZK Fond 127/232) Tábori, talán Diósiéknak is kedvezendő, kollégáinál nagyobb terjedelemben mutatja be Itókát: „Igazán nem szimpla tehetségű női kollégánk, Kozmutza Komélné, egy postatanácsos felesége, aki már exotikus tájakat is bejárt. Wlassics miniszter adott neki megbízást annak idején, hogy Japánban néprajzi gyűjtést végezzen. Kozmutzáné eladta a házát, aztán Nipponba utazott és óriási anyagot küldött az etnográfiai múzeumnak, de túlságos idealizmusával alaposan ráfizetett az állami megbízatásra. Bejárta Indiát, Ceylont is, aztán Párisba került és Anatole France, a nagy és hozzáférhetetlen France titkára lett. Kozmutzáné főképp szép- irodalmi lapoknak finompennájú tudósítója”. (Tábori i. m. 43.)

108