Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

vous lui causé un chagrin quelconque?”291 Mondtam, hogy én semmi rosz- szat nem tettem az öregnek. Nem tehetek róla, ha ő az én magánéletemben neki nem tetszőt lát.

Vollard pár nap múlva küldi a kívánt Cézanne-fényképeket, és elküldöm akkor a többi nálam lévővel együtt. A „les Morges”-nál is jártam, azok egyenesen neked küldik a kért számokat, de arra kémek, küldj nekiek egy pár példányt magyar revue-kből. Jó lenne, ha küldenél, mert szíves és olyan író ember a szerkesztője, aki bennünket érdekelhet, és ismeretségének hasznát vehetjük.

Léda asszonyékhoz sietek, elvisznek kocsikázni.

Bp., november 30.

Bandi még otthon van, Mindszenten. Bertát láttam néhányszor. Lukács Hugó, Bandi kolozsvári doktora most jött meg a nászútjáról, és hívja Bandit Kolozsvárra, kúrára. Én azt ajánlom neki, hogy menjen le, mert igen rossz bőrben volt idefent az utóbbi időkben, pedig nem is élte szokásos lump életét. És rettentő elkeseredett volt. Én [nem] szoktam neki elkotyogni semmit. Azt mondottam neki a nyáron, hogy Léda asszony viselkedése komédiázás volt, minthogy az is, s ezt igen szívesen megmondom Adélnak is, személyesen, ha kíváncsi reá. Inkább te légy vele óvatos, mert ez sohasem árt, még Charles Morice-ékkal szemben sem, akik ugyan nem tudom, milyen szívességeket nyújtanak neked.

A Marie Claire-dologgal nem kell sietned. Küldd el nekem a 2.-3. ívet belőle, te lefordítod az első ívet, én a másodikat és a harmadikat, s a negyedikig időd marad lassan dolgozni.

Párizs, november vége

Holnap elmegyek Blériot-hoz, és azt hiszem, tudok olyan képeket szerezni, amilyeneket Révész óhajt.

Mme Andoux nincs Párizsban, 5-6 nap múlva visszajön, és akkor kérek tőle fényképet. Regényében saját életét írta meg. Aztán Párizsba jött, varrónő lett. Morice-né ismeri, tőle hallottam, amiket elmondok. De ha visz- szajön, meglátogatom, mert ő is ismemi óhajt. Mme Andoux szegényen, kínlódva, varrásból élt, úgy dolgozott, mint én, üzletek számára. Sok munkát vállalva, kevés pénzért. Aztán megfájdult a szeme, nem bírt este, sőt éjjel is varrni, ekkor íróbarátai (Charles Louis Philippe, Marcel Luget)292 és az ő kis csoportjaik segítették anyagilag is, meg jó tanáccsal

291 Nem tudom, miért, az az érzésem, mintha neheztelne magára, de ha magáról beszélnek, rögvest kivirul. Miféle bánatot okozott neki?

292 Charles Louis Philippe (1874-1909) francia író. Marcel Luget személye ismeretlen.

105