Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Surányi Beáta: „Túl a szavakon?” A repetitiv írás auditív effektusai Szép Ernő költészetében
címeként kölcsönzött megállapítást is: túl vannak szavakon.19 Ez az észrevétel egybecseng Helmuth Plessner sokat idézett megállapításával, miszerint a nevetés és a sírás túl vagy innen van bármiféle nyelvi megnyilvánuláson.20 Tóth Árpád hasonló kettősség szerepét emeli ki Szép Ernővel kapcsolatban: „Kötetét lapozva azt fogja látni az olvasó, hogy ez a különös, érdekes költő maga is a mosolyt és a sóhajt becsüli legdrágábbnak az élet minden megnyilatkozásai közül.”21 A sóhajnak mint kommunikációnak és a nyelv viszonyának a kérdése a versekben is megjelenik, s a következőekben két versre térünk ki ezzel kapcsolatban: az egyik az Óh, a másik a Sóhajtás. Az utóbbi a hangzás hiányát tematizálja: „Nem hallanám hangom ha kiáltanék magamnak", a végén pedig az angyalhangú fiúkról és lányokról olvashatunk, akiket a lírai én szeretne nézni, megölelni, simogatni: „s vidám könnyekkel nézném, ölelném, simogatnám / Az angyalhangon szóló lányokat meg fiúkat.” Az angyalhang akár az úgynevezett angyalnyelvet is felidézheti, egy olyan feltételezett nyelvet, amely hangzása alapján mindenki számára érthető. Ily módon a sóhajról mondottakkal áll összefüggésben, mert ez is egy olyan akusztikai jelenség, amely eleve érthetőként tűnik fel, s ekként lenne túl vagy innen a szavakon, valamint a matérián. Viszont a vers zárlatában megfogalmazott vágyak épp a materialitás megtapasztalhatóságára irányulnak, hiszen az angyalhangúakat nem hallgatni, hanem látni, simogatni és megölelni szeretné. A másik, sóhajhoz kapcsolódó vers, az Óh már az elején a két betűvel jelölt hang mibenlétére kérdez rá. így kezdődik: „Mi ez: 19 Uo. 20 Helmuth Plessner, Az érzékek antropológiája, ford. Ambrus Gergely = Az esztétika vége - vagy se vége, se hossza? A modem esztétikai gondolkodás paradigmái, szerk. Bacsó Béla, Ikon, Budapest, 1995. 21 Tóth Árpád, Szép Ernő: Élet, halál, Nyugat 1916/11. 98 / Surányi Beáta
