Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Surányi Beáta: „Túl a szavakon?” A repetitiv írás auditív effektusai Szép Ernő költészetében

se hanggal, se tintával.”13 A könyv, vagy a tinta némaságával14 szembeállított hang Szép Ernő lírájában is meghatározó. Az ügyetlen szavak című alkotásban a szavak versben leírt szavakként jelennek meg, s így némák: „Gong, / Hang, illat, arc, verssor megüti néha, / Mélyen, sokáig, ellankadva bong. Dal, / Sehonnan jön, hajnalból, álomhangon, Fülelném, de a csendbe belehal.” A hangzás lehetősége adott, sőt meg is jelenik a hang, de még a meghallás, a befogadás előtt elhal. Ahogyan az idézet is érzékelteti, megfigyelhető Szépnél egyrészt a hangok felértékelt szerepe, másrészt az írással kapcsolatba kerülő hangok hallgatásra kényszerülése, a néma hang oxymorona. A címében az írást tematizáló vers, A pádon firkantottam a látástól jut el ehhez az említett oxymoron- hoz: „Látom, világos van, érzem arcom / A csodálat önt le, majd elalszom / Rózsa szín az a mandolaágon? Szívem lüktet, hallom némaságom.” A sok vizuális ingert követően a szív meghallása döbbenti rá a lírai ént a saját némaságára, hiszen ha hangot adna, nem figyelne fel a lüktetésre. Ugyanakkor ha nem figyelne fel a lüktetésre, nem venné észre némaságát sem.

Szintén az íráshoz kapcsolódik A toll című vers. Ebben a szinte önműködő toll és az álmok, a látványvilág kerül ellentétbe, de a betűket rajzoló tollal szembesített immateriális képek még mindig a vizualitáshoz kapcsolódnak, s így az auditív érzékelést teljesen kioltják: „S míg toliam a betűket rója - / Egyszerre álmokat szövök... / A tollat a kezembe érzem, S rajongó tűzben ég szemem: / Tele a szívem dalaiddal, Oh ifjúság, oh szerelem! / A tollat kezemben érzem: / Gondolatok felrajzanak, S ajkamról hangtalan lebegnek / Szerelmes, szép színes szavak.” A hangtalan szavak vi- zualitása lesz itt is mérvadó: szépek és színesek. De mindeközben

13 Szép Ernő, Nem szabad, nem szabad = A gyógyító halál. Magyar írók novellái az elmúlásról és gyászról, szerk. Körűssi P. József, Platinus, Budapest, 2000,378.

14 A tinta némasága egyaránt Kovács András Ferencet juttathatja eszünkbe: egyik kötetének címe: Sötét tus, néma tinta.

96 / Surányi Beáta