Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Rákai Orsolya: Empátia, idegenség és „szép(er)nőség” A testek narratív megalkotása a Lila akácban
és rossz, ismerős és ismeretlen (de megismerhető) kategóriáján. A vágy tárgyaiként ábrázolt nők ugyanolyan ambivalens módon jelennek meg (eldönthetetlen a narrátor számára, hogy közömbösek, vagy életének középpontjai, hogy gyűlöletesek vagy imádni- valóak-e), mint az undor tárgyaiként ábrázolt férfi vetélytársak (akik viszont túlságosan is hasonlónak tűnnek mind külsejüket, mind vágyaikat, mind céljaikat tekintve a narrátor számára önmagához, s ezért ambivalens a viszonyulás). A test és az idegenségtapasztalat fenomenológiai alapozású leírása során Bernhard Waldenfels arra a következtetésre jut, hogy a test önmagában az ambivalencia manifesztálódásának helye. Husserlhez hasonlóan megkülönböztet testet és corpust (Leib és Körper), azaz perszonalisztikus és naturalisztikus beállítódást: a testtel rendelkező létező az egyik alkalommal úgy jelenik meg, mint valaki, személy a személyek között, a másik alkalommal pedig mint valami, dolog a dolgok között.17 Ezt a test megkettőződésén alapuló radikális idegenséget az teszi kezelhetővé és kommuni- kálhatóvá, hogy a kettősségként meghatározott test-corpus (Leibkörper) véleménye szerint egyfajta átkelőhelyként tud funkcionálni, olyan helyként, ahol szellem és természet, értelem és erő, kultúra és természet átfordul egymásba, ahol a saját összemosódik az idegennel. A másikat az segít felfedezni magamban, hogy e kettősség miatt paradox módon épp az idegenségben lelhetem meg a közöset: abban, hogy idegen vagyok önmagam számára is (soha nem lehetek tökéletesen „identikus”), s ebben az idegenségben tud folytatódni mintegy a másik idegensége.18 Úgy tűnik, pontosan ez az a tapasztalat, ami kibillenti Szép Ernő elbeszélését egy statikus (és férficentrikus) én-elbeszélésből, felforgatva azt, s kimozdítva a vágyorientált, tárgyiasító tekintetet 17 Bernhard Waldenfels, Sinnesschwellen. Studien zur Phänomenologie des Fremden, Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1999,33-52. 18 Uo. Empátia, idegenség és „szép(er)nó'ség” / 63
