Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Rákai Orsolya: Empátia, idegenség és „szép(er)nőség” A testek narratív megalkotása a Lila akácban

ezekről a nőkről más formában, más kontextusban, más nyelven is megtudjunk valamit: csak ingerlő, ám (mivel „máshoz tartoznak”) birtokolhatatlan, s ezért végtelenül frusztráló tárgyként vannak jelen végig az egész történetben.

Visszautalva az előző pontban említettekre, ha megvizsgáljuk a korporalitás, a testiesség szempontjából ezt az eljárást, azt tapasztaljuk, hogy a vágy tárgyaiként ábrázolt nők hangsúlyozottan testi jegyekkel ábrázolt „objektumok”. Testrészeik, öltözékük, és mozgásuk által ábrázolódnak, de nem egyénítődnek: mindeme attribútumaik pusztán vágykeltő mivoltuk érzékeltetésére szolgálnak, s e funkciójukban végső soron felcserélhetőnek bizonyulnak. Ez a megjelenítési mód valamiféle furcsa, nem-emberi, érthetetlen szabályoknak engedelmeskedő, titokzatos vágy-gépekké teszi őket: az olvasónak egy pillanatig sincs olyan érzése, hogy élő, valódi emberi lényekről olvas.

Hogy a korporalizáltság foka valóban az eltávolítás, az idegen szövegbe foglalásának eszköze, az nagyon jól mutatja, hogy a férfi barátok egész más módon bukkannak fel a narrációban: őket mindenekelőtt nevük és munkahelyük, illetve ott betöltött tisztségük jelöli, esetleg emellett szokásaik, jellemző cselekedeteik vagy szófordulataik. Testi mivoltukról meglehetősen keveset tudunk meg, s az sem hangsúlyos narratívába ágyazottságuk szempontjából. Az eltávolítás eszköze viszont az ő esetükben is a testi jegyek hangsúlyossá válása, az egyéniség testté való szétolvasá- sa: az Illetőné körében megjelenő férfiak, ha udvarlóvá válnak, hirtelen hangsúlyozottan korporalitásuk révén válnak felismerhetővé - és egyszersmind abjektté (Pánczél bajusza és a szőrök, a „vörös", a „kis kopasz” stb.)16. Atesti jegyek abszolutizálása révén történő abjektálás azért tökéletes eszköz az idegenség érzékeltetésére, mert ahhoz hasonlóan nem biztosít fogódzót, kívül van a jó

16 Lásd például 126-127.

62 / Rákai Orsolya