Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Rákai Orsolya: Empátia, idegenség és „szép(er)nőség” A testek narratív megalkotása a Lila akácban

dásra és játékra, saját helynélküliségére figyelt, a narratív és testi fordulatban a textuális konstrukcióiban mozgásban lévő test, azon keresztül pedig a szöveg-világ közti fizikai interakció kap fontos szerepet.”8

Mindez erőteljes kritikai potenciállal, illetve a diszciplináris önreflexió „beépített” lehetőségével ruházza fel ezt az elbeszéléselméleti koncepciót, s a történeti kutatás számára is nagyon izgalmas perspektíva lehet. Van azonban még egy szempont, amit röviden érintenünk kell, mielőtt továbbhaladunk a Lila ákác (és a „szépernőség”) értelmezése felé, ez pedig az idegenség és korpo- ralitás kapcsolatának, az idegen korporalitásának kérdése.

Az imént felidéztük, hogy a test jelöltsége a narratívában gyakran elidegenítő, az idegenséget megjelenítő tényező. Ez lényegében annak a normalitás-diskurzusnak a narratológiába való átfordítása, mely nagy szerepet játszik minden „subaltern"- jellegű pozíció kijelölésében: a norma nem jelölt, hiszen nem „tér el”, önmagával identikus, épp ebből nyeri autoritását (és hegemon pozícióját). Mindig az így felfogott normától eltérő az, ami jelölődik. A testek esetében - amint azt többek közt a feminista, a posztkoloniális, a gender szempontú kutatások több évtizedes kutatómunkájának eredményei gazdagon illusztrálják - a norma a fehér, egészséges, heteroszexuális férfi teste, ami így hangsúlytalan, nem vagy ritkán (és olyankor dramaturgiailag megokolva) jelölődik, míg viszont minden ettől eltérő (színes, női, szexuális irányultság szempontjából kisebbségi, beteg/fogyatékos) a normától való különbözősége által jellemzett, s megértésének alapvető eleme ez az eltérés. Annál is inkább, mivel Punday tes- tesülés-fogalma értelmében e különbség nem pusztán egyedi, egyszeri leírásként válik az olvasó számára érzékelhetővé és meg- kerülhetetlenné, hanem interakciók, térbeli és időbeli viszonyok

8 Uo„ 116.

Empátia, idegenség és „szép(er)nőség” / 55