Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Széchenyi Ágnes: Három temetetlen hét Szép Ernő: Emberszag

ismeret párhuzamossága, ugyanakkor a tettesek gyávasága, futni akarása, éppen hogy a lelkiismeret tudat alá szorítása. Paradox módon világviszonylatban is érvényes azonban az adott pillanat, a háború végén tapasztalható - reveláció, kinyilatkoztatás. Magam sokáig nem tudtam mit kezdeni a német politikai emigráció legnagyobb alakjának Thomas Mann egyik megszólalásával. Bármilyen meglepő, de Thomas Mann 1945. április-májusában olvasott először a német koncentrációs táborokról és amit megtudott, undorral és haraggal töltötte el. „Deutschland heute dasteht als Abscheu der Menschheit und Beispiel des Bösen” [Németországot ma az emberiség megvetése sújtja, a gonosz példája lett] - írta a német koncentrációs táborokról írott esszéjében, a Frankfurter Presse hasábjain, 1945. május 10-én. És még azt is hozzátette: „Az emberiség iszonyodik Németországtól."32 Szinte hihetetlen, hogy ez a hír csak az amerikai katonák fényképei alapján lett ismertté és valóságossá. Vagy mégsem? Azt írja Szép Ernő is, valamikor az út elején, ,,[n]em először hallok olyat, hogy a zsidókat Németországban gázkamrába halálra fullasztják. Ezt nem hittem el. Sőt még ma se hiszem. Eszméletem mélyén nem tudom elhinni, nem tudom” - pedig már itthon láthatta a mozikban is, hosszú ideig a filmvetítések előtt tömény összefoglalót adtak a zsidókkal történtekről. És Szép Ernőről tudjuk, hogy a mozi szerelmese volt.33

Cseres regénye, mint egy zárójelben idéztük már, 1964-ben jelent meg. Nemeskürty István Requiem egy hadseregért című történelmi esszéje 1972-ben. Ember Mária Hajtűkanyar című doku32 Nancy Thulein, Criticism, Complaint, and Controversy: Thomas Mann and the Proponents of Inner Emigration, http://www.nthuleen.com/papers/948Mann.html

33 Szép Ernő, I. m„ 48. „[...] már egy mozi is működik, a Kossuth Lajos utcai Fórum [ma Puskin- Sz. AJ, amerikai filmeket lehet nézni. A háború alatt tilos volt amerikai filmeket behozni. De végül a filmre nem emlékszem, csak arra a döbbenetre, amit a nagyfilm előtt vetítettek. A pesti gettó borzalmairól, Auschwitzról, ahogy a felszabadítók filmre vették a gázkamrákat, a hullahegyeket, az összegyűjtött szemüveghalmokat, a kazalként tornyosuló hajtömeget, a barakkok sufnijaiban vonagló, iszonyú emberroncsokat.”, Görgey Gábor, A kivégzés éjszakája, Corvina, Budapest, 2015,60.

48 / Széchenyi Ágnes