Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Széchenyi Ágnes: Három temetetlen hét Szép Ernő: Emberszag

mentum-prózája 1974-ben. Kertész Imre Sorstalansága 1975-ben - szinte észrevétlenül. Úgy látszik mindezek alapján, hogy az emlékezésnek, részben különösen a magyar emlékezésnek kegyelmi pillanat volt az 1945 után következő néhány év. Szép Ernő Esős nap című fejezetéből idézek: „Az embernek az életrajza a gondolatai. A többi, ami vele történik, az mind idegen valami. Abban a csúszkálásban, talpnak meg az ásónak a csúszkálása közben lassabban ment a munka; így az ember tudatosabban gondolkoz- hatik. Gondolkozni mindig gondolkozunk, csak nem figyelünk oda. Nemhogy most, tíz hónap múltával, nem emlékszem abból egy szikrára se, amit aznap gondolgattam; de mikor vonultunk hazafele, eszembe jutott vallatni magam, mi minden járt ma a fejembe. És nem bírtam semmit, de semmit abból visszakapni, amit elmém egész nap ásott, lapátolt. Oly hamar felszívódik a gondolat a feledésbe, mint földbe az eső."34

Szép Ernő is tudta, kötelező lesz a feledés a „történtek” után. Ha nem akar megtébolyodni, ha élni akar, tekintetét másfelé kell fordítsa. Mártont, Józsefet és Vilmát is a tudata peremére kellett szorítsa. Felejteni akart. Őt is elfeledték. Mindössze egy Baumgar- ten-díjat kapott - 1933-ban. Pedig nem kismester, csak akkorára húzza magát össze, annak mutatja magát. Világnagyság.

Az Emberszagot 1947-ben németül is megjelentették, nem olyan régen ismét.35 A csodálatosan összetett címmel egyik fordítás sem tudott mit kezdeni.

34 Szép Ernő, I. m., 134.

35 Ernst Szép, Drei Wochen in 1944, Panorama, Bécs, 1947. Zerbrochene Zeit: drei Wochen in 1944, ford. Ernő Zeltner, DTV, München, 2014.

Három temetetlen hét / 49