Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Kálmán C. György: Alkalmiság és újitás Szép Ernő kisregényeiben
megkonstruálnunk (vagy belehelyezkednünk ebben a viszonyba és képbe): az elbeszélő ugyanúgy szól hozzánk, mint ahogyan a történetmondás „belső” hallgatójához, vagyis bárkik legyünk is mi, olvasók, vegyük fel az elbeszélővel hasonló korú férfi pozícióját. Ügy vonódunk be a játékba, hogy valamennyire - igen homályosan - egy identitást is ránk oszt az elbeszélő, az elbeszélés részesévé tesz. (Talán fölösleges is mondanom, hogy ez azokban a nem ritka esetekben, amikor az irodalmi szöveg elbeszélője az olvasóhoz szól ki, korántsem mindig van így - az „alapeset” - vagyis a leggyakoribb, jelöletlennek nevezhető változat - az, amikor az „olvasó” önmaga maradhat, mert tökéletesen általánosan, a viszony jelzése és a személy bármilyen közelebbi meghatározása nélkül kerül bele az elbeszélő szólamába.) Másodszor: a történetmondás olykor magáról a történetmondóról szól. Akár abban az értelemben, hogy saját érzelmeiről szól (vagyis: önmagát ábrázolja mint olyan figurát, aki az elbeszélt történet idején és terén kívül áll, noha azonosnak tekinthető az elmondott történet egyik szereplőjével), akár abban az értelemben, hogy a történetmondás az elbeszélés folyamatát mondja el. Ezt olykor nehéz elválasztani a következő, harmadik esettől, amikor az elbeszélés folyamatára reflektál, hiszen az elbeszélő személy ebben a funkciójában, történetmondóként jelenik meg. De azért vannak tiszta esetek - amikor az elbeszélés az emlékezet működésére utal, az talán inkább ebbe a kategóriába tartozik. Zárójelben hozzátenném, hogy valamilyen elbeszélő-kép mindig, mindenképpen megképződik a befogadóban - akkor is, ha az elbeszélő maga nem szereplője a történetnek, de persze sokkal markánsabban, ha igen. Rengeteg változat van. Hogy egy viszonylag közeli kortársat említsek, A feleségem történetének9 harmadik mondata így szól: „Hat láb és egy hüvelyk magas ember 9 Füst Milán, A feleségem története, Magvető, Budapest, 19736,11. Alkalmiság és újítás Szép Ernő kisregényeiben / 29
