Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Hutvágner Éva: Láthatatlan műfajok A hasbeszélő és Az egyszeri királyfi a bábszínpadon

nyilatkozza a Függetlenség című lapnak. Ugyanitt még egyszer megerősíti a tényt: „Örülnék, ha az első, kifejezetten bábszínpadra írt és nem átdolgozott darab kedvet csinálna majd az íróknak a „bábos” játékokhoz’’43, a színházigazgató valamennyi nyilatkozatában a darab eredetiségét hangsúlyozza („Az Istvánkát én írtam, rendeztem és kiviteleztem. Ez az első drámai bábjáték. Megérdemelné ez a műfaj, hogy külön irodalma legyen.”).44 A szöveg „kölcsönadásáról” nem esik szó a Rév-hagyatékban fennmaradt levelezésben.

A drámák

A két szöveg közötti megfelelések egyrészt nem hagynak kétséget a szöveg eredetét illetően, másrészt azonban érdekes különbségeket rejtenek. A három felvonásból és kilenc képből álló szövegek Rév István-féle változatának kezdetén, a kerettörténetben, hasonló díszletek közt Julcsika és Pisti a Nagyanyóval beszélnek - Az egyszeri királyfi hortobágyi pásztorjelenetéhez képest itt a környezet is civilizáltabb, meseszerűbb: míg a pásztorok esetében a két fiú verekedésével kezdődik. A szöveg egészére jellemző, hogy a bábjáték (bár a felnőtt-repertoár része volt) idealizáltabb (az ötödik kép Gombázó leány névvel illetett Százszorszépe, Az egyszeri királyfi ezüst királylánya nem hal meg, csupán elmegy vízért; a dráma végén pedig, ellentétben Az egyszeri királyfival, az István- ka főszereplőjének halála a mennyországba kerüléssel zárul, ahol már várja őt Szent Péter, a családja és Százszorszép), egyszerűsített dramaturgiával dolgozik: gyakran kevesebb szereplővel, akció- dúsabb és sűrűbb jelenetekkel. így például a királyfi útnak indulása után, a harmadik kép gyerekcsoportja, illetve a negyedik kép

43 Istvánka kalandja a halhatatlansággal, Függetlenség 1941. augusztus 2.

44 Féléves a felnőttek meseszínháza, Függetlenség 1941. október 16.

Láthatatlan műfajok / 237