Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Balogh Lilla: Hagyományőrzés és újítás Szép Ernő drámáiban

országon még Örkény munkásságának idején is vádat jelentett, ami alól a szerzőt fel kellett menteni.33 Ehhez képest a ’70-es, '80- as évek kritikáiban az abszurd, és a gyakran azzal együtt jelentkező groteszk minőségének megjelenése a színpadon már egyértelműen pozitív felhangú. Kulich Erzsébet például így fogalmaz a Lila ákác 1988-as bemutatójával kapcsolatban: „A Veszprémi Petőfi Színház előadásának rendezője, Vándorfi László, elkerüli az aránytalanságot, a túlédesített kaszinói gésatörténet hálás csapdáját. A groteszket veszi észre elsősorban a korillusztrációban és a szövegértelmezésben. Ügyes dramaturgiai áthallással, szcenikai átvezetésekkel hipermodern gegekkel dolgozik, ennek ellenére elkerüli a túlzásokat: a darab alaphangja megmarad.”34

A ’60-as évek végétől sorra színpadra kerül a Vőlegény (1960. október 29., Madách Színház), a Május (a televíziós adaptációt követően 1967. február 6-án vizsgaelőadásként mutatják be a Szín- művészeti Főiskola növendékei), a Lila ákác (1968. március 16, Madách Színház), a Patika (1972. november 24, Csiky Gergely Színház). Ám ezen előadások többnyire leegyszerűsített megformálásukkal kitartanak a Szép Ernő-játszás korábbi hagyományánál. Kivételek természetesen már ekkor is akadtak. Ilyen volt például a Lila ákác 1968-as Madách Kamaraszínházbeli bemutatója Kerényi Imre rendezésében. A rendező nemhogy a korábbi gyakorlathoz híven megpróbálta volna elnyomni az abszurd elemeket a darabban, de „[...] a modernítés érdekében finom és alig észrevehető dramaturgiai retusokat is alkalmazott. Beletoldott néhány halandzsahelyzetet, némelyiket más Szép Ernő-darabból (például a nagyszerű Patikából) emelve át. Kibővítette a művet versbetéttel, korabeli kabarés33 Földes Anna, Örkény-színház. Tanulmányok és interjúk, Szépirodalmi, Budapest, 1985.

34 Kuuch Erzsébet, Fájdalommentes fintor - Szép Ernő modorában, Fejér Megyei Hírlap Veszprém, 1988/01.

174 / Balogh Lilla